A horvátországi Šibenikben született, neves dalmát család sarja, horvát-magyar történetíró, királyi titkár, főpap, diplomata, humanista tudós. 1579-ben a töröktől fenyegetett veszprémi vár kapitányává nevezték ki. Később elhagyta a Magyar Királyság területét, és Itáliában telepedett le. Verancsics Faustus igazi humanistaként számos tudomány művelője és valódi közép-európai ember volt, aki otthon érezte magát mind Horvátországban, mind Magyarországon, mind Itáliában. Legfontosabb művei: a Logica nova (Új logika), valamint a találmányainak vázlatos leírását és rajzait tartalmazó Machinae novae (Új gépek). E könyvében bemutatja a szélturbina ősét, különféle szállítóeszközöket, szekereket és kocsikat, vízfolyással szemben haladó hajókat, valamint ábrázolja az ejtőernyő ősét. Verancsics Faustust a magyar tudománytörténet a közép-európai humanizmus egyik tudós polihisztoraként, az egyháztörténet pedig kiemelkedő tudású és képességű főpapként tartja számon.
