Egy éjszaka prágai pihenés után 15-én délután érkeztünk meg az észak-hollandiai Lauwersoogba, a kikötővárosba, ahonnan még aznap este átmentünk Leeuwardenbe. Itt töltöttük el első hollandiai éjszakánkat az autóban, 1-2 °C körüli kinti hőmérsékletben és hóesésben.
Másnap indultunk el felfedezni a „nagy, szabad” Hollandiát. Az 1900-as évek során Hollandia elnyerte a világ legliberálisabb országa címet, köszönhetően főleg néhány könnyű drog legalizálásának. Arra voltunk rendkívül kíváncsiak, hogy miben mutatkozik meg ez a nagy szabadság. Már az első néhány nap alatt kezdett körvonalazódni, hogy tényleg szabadnak érezheti magát az ember akkor, ha jól kiismeri magát a lakosok körében, és legalább napi 60-70 euró áll rendelkezésére, amiből gazdálkodhat. Mi úgy indultunk útnak, hogy „bakancsos turistaként” megismerjük ennek az országnak a városait, a kultúráját és a természeti kincseit. Ez az, ami a 21. században Hollandiában már elképzelhetetlen. Egy gyönyörű szép, modern, pezsgő, élettel teli, gazdag országról van szó, ahol – mint általában a nyugat-európai országokban – rengeteg lehetőség állhat az ember előtt karrierépítésre. Ehhez azonban szükséges az imént említett pénzmennyiség, hogy boldogulni lehessen. Hollandiában nemcsak az emberek fizetése magasabb, hanem az élelmiszerek, és minden termék ára is hozzá van mérve, így a turistáknak mélyen a zsebükbe kell nyúlni egy bevásárlás során.
Leeuwarden volt az első város, amit elkezdtünk felfedezni. Itt ütköztünk az első akadályba is: hol parkoljunk? Az ország jellegzetessége, hogy ingyenes parkolási lehetőség csak kisvárosban, ott is elvétve adódik, így amikor találtunk egy olyan parkolót, ahol nem volt parkolójegy-automata beszerelve, kicsit félve, de otthagytuk az autót, gondolván, ez alatt a fél óra alatt nem történhet vele semmi. Gyalog jártuk be a belvárost, érdekesnek találtuk a csatornarendszert, a felnyitható hidakat, valamint általában az északi építkezést, amit itt nem láthatunk. Nagyjából fél óra bolyongás után tértünk vissza az autóhoz, ahol szomorúan, de tudomásul vettük, hogy itt nem túl kedvesek a külföldiekkel, és segítségnyújtás helyett csak egy büntetőcédulát találtunk a szélvédőn, hogy rossz helyen parkolunk. (Eddig bárhol a világon, ahol megfordultam, mindenhol lehetett találni olyan helyet közel bármihez, ahol nyugodtan, ingyenesen lehet parkolni, sajnos ez itt nem jött össze.)
Tovább mentünk tehát, és megérkeztünk Alkmaarba, a holland sajtkészítés egyik központjába. Ekkor már úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, és inkább fizetős, de biztos helyen hagytuk ott az autót. Alkmaar egy tipikus északi vízi kereskedő város, hatalmas piaccal, és a tipikus, számunkra is egyre megszokottabb építkezési stílussal valamint a csatornarendszerrel. Hollandiának nagy előnye, hogy amellett, hogy remek fociválogatottal és klubcsapatokkal rendelkezik, remek utánpótlásprogramja van. Éppen ezért kerestük fel az AZ Alkmaar stadionját, hogy közelebbről is megnézhessük egy holland élcsapat bázisát. Sajnos csak kívülről láthattuk, de így is nagy élmény volt számunkra.
Következő úti célunk már Amszterdam volt, ahol több napot is eltöltöttünk. Itt tapasztaltuk meg az igazi nagyvárosi élményt. Mondanom sem kell, ahhoz, hogy a főteret és környékét megnézhessük, és ne kelljen másfél órát gyalogolnunk előtte, a közeli parkolóházban 21 euróért egy órára otthagyhattuk az autót. Megérte persze, mert Amszterdam híres belvárosát élőben megnézni nem kis élmény, rengeteg szép helyet, épületet láthattunk. Itt pillantottunk be egy kicsit a holland világ sötétebb fejezeteibe is, vetettünk néhánya pillantást a „coffie shopokra”, és a piros lámpás negyedekre is. Persze itt sem hagyhattuk ki a csatornákat sem, amelyeknek a látványa már teljesen megszokott volt, már szinte fel sem figyeltünk az apró részletekre, annyit láttunk már belőlük. Ekkor döbbentünk rá Hollandia egy nagyon fontos jellegzetességére, a bicikli használatára. Eddig is láttuk, és tapasztaltuk, hogy a holland emberek többsége biciklivel közlekedik, és köréjük van kiépítve a közlekedési rendszer is, viszont az megdöbbentő, hogy egy bicikli, ami nálunk érték, az náluk úgy van tárolva, mintha egy roncstelepre vitte volna végleg azzal a céllal, hogy bedaráltassa. Nagyon oda kell figyelni Hollandiában vezetés közben rájuk, mert egy pillanat alatt baleset történhet, hiszen a holland biciklis ahhoz van szokva, hogy ő élvez előnyt mindenben, és mindig szabad utat fog kapni. A belváros megtekintése után ismét meglátogattunk két stadiont, ezúttal az amszterdami Olimpiai Stadiont és az Amsterdam Arénát, az Ajax stadionját. Az Olimpiai Stadion remek élmény volt, hiszen annyira be tudtunk jutni, hogy a pályán is sétálhattunk, a másik aréna belsejére viszont még egy pillantást se vethettünk, annyira biztonságosan van lezárva és körbeépítve.
Amszterdamot Utrecht, a holland vasúthálózat központja követte utunk során. Ennek a városnak híressége, hogy innen származik a II. János Pál pápa előtti utolsó nem olasz pápa, VI. Adorján. Ebből adódóan lehet, hogy a város két egyeteme közül az egyik katolikus. Utrechtben pont ezeket, az egyetemeket kerestük fel, és azokat néztük meg.
Ezután egy kisvárosba, Heerenveenbe látogattunk el, ahol az eddigi rideg városok fogadtatása után egy kedves, nyugodt környezet várt minket. Itt éreztük először azt, hogy a holland ember is tud közvetlenebb, vidámabb lenni. Természetesen – mivel Heerenveennek is első osztályú focicsapata van – meglátogattuk a stadiont, ahova egy átépítés miatt szerencsésen be tudtunk jutni, és körbenézni. (Érdekes volt pár héttel utána azt látni a tévében, hogy Heerenveen-Alkmaar meccset közvetítenek arról a helyről, ahol én is jártam.) Ebben a városban volt lehetőségünk először közelről is megnézni egy szélmalmot, amit útközben rengeteget láttunk messziről.
Körutazásunk vége felé Groningent, a nagy egyetemi várost jártuk be. Itt ismét leginkább az egyetemre helyeztük a hangsúlyt. A főépületbe sikerült bejutnunk, ahol nagy valószínűséggel oktatás nem, vagy csak nagyon ritkán folyik, mert többnyire csak irodákat találtunk, valamint a karoknak az épületeit. Ezután persze megnéztük a szokásos csatornarendszert is, ám ekkor már megfogalmazódott bennünk, hogy Hollandia szép ország, de minden városa ugyanolyan. Semmi különbség nincsen közöttük, mindegyiknek ugyanolyan építkezési stílusa van, és ugyanúgy csatornarendszer szeli keresztül az utcákat. A szokás kedvéért azért vetettünk egy pillantást az FC Groningen pályájára is, bár nem láttak szívesen minket, úgyhogy mondhatjuk, szó szerint egy pillantás volt.
Utunk végén ismét Lauwersoog érintésével vágtunk neki a 13 órás hazaútnak élményekkel és sok-sok tanulsággal telve.
Halmay Gábor írása.
