Honnan ered a május elseje?
A május elseje már azóta ott a naptárban, mióta szerepel benne a május. Bután is nézne ki, ha április 30 után rögtön másodika következne. A munka ünnepére azonban egy jóval későbbi időpontig, egészen az ipari forradalomig várni kellett.
Akkoriban nehéz idők jártak mindenkire, aki a két keze munkájából élt meg. A zsugorodó mezőgazdaság és a növekvő ipar egyre több embert szolgáltatott ki a tőkések gátlástalan profitéhségének. Rettenetes munkakörülmények, alacsony fizetés, 10-16 órás munkaidő. Egy Robert Owen nevű gyártulajdonos azonban társainál jóval nagyobb szociális érzékenységgel rendelkezett és a munkások oldalára állt. Több tüntetést is szervezett, azonban az akkori jogrendszer lehetetlenné tett bármilyen változást. Végül 1856 áprilisában egy ausztráliai tömeges demonstráció során a munkások kiharcolták a munkaidejük csökkentését úgy, hogy a fizetésük ugyanannyi maradt, ráadásul utólag semmiféle retorzió nem érte őket. Úgy gondolták, érdemes ezt az eseményt megünnepelni.
Miért pont május elsején?
1886-ban ezen a napon Chicagóban is tüntetni kezdtek a munkások a 8 órás munkaidőért. A demonstrálók között néhány nap alatt azonban elvegyült néhány anarchista, akik bombákat dobáltak a rendőrökre, ennek hatására a rendfenntartó erők gondolkodás nélkül a tömegbe lőttek. Az események során a rendőrök és felvonulók közül többen életüket vesztették, az utóbbiak közül pedig rengeteg sérült nem mert kórházba menni mert félt az esetleges retorzióktól. A nemzetközi szocializmus ügyét szolgálni hivatott Második Internacionálé a chicagói események emlékére május elsejét tette meg a munkások nemzetközi ünnepének. Ehhez a dátumhoz később alkalmazkodott a katolikus egyház is. 1955-ben XII Piusz pápa május elsejére helyezte át Jézus nevelőapjának, munkás Szent Józsefnek ünnepét.
Magyarországon hogy ünnepelték a munka ünnepét a szocializmus előtt?
Nálunk először 1890-ben vonultak fel május elsején Budapesten. A hatalom a későbbi ünnepségek rendezése ellen fellépett, ezért a munkások évekig csak piknikeztek vagy kisebb sztrájkokat szerveztek ezen a napon. 1899-től azonban az első világháború kitöréséig már legálisan vonulhattak a munkások. A tanácsköztársaság idejében aztán sikerült egyszer megülni az ünnepet, az utána következő a Horthy rendszer azonban nem tolerálta a dolgozó nép vonulgatását. Továbbra is maradtak a kisebb sztrájkok és piknikek, 1931-től pedig a nagygyűlések különböző elszigetelt helyeken.
Dehogy tilos! Egyenesen kötelező!
1945-ben a szovjet elvtársak felszabadítottak minket. Ennek a nagy sikernek annyira megörültek, hogy majdnem egy fél évszázadig elfelejtettek hazamenni. Honvágyukat azonban csillapítani szerették volna, a magyarok pedig vendéglátói szeretettől túlfűtve sok egyéb dolog mellett szovjet mintára alakították az addig tüntetéses jellegű május elsejét is. A munkások ünnepét átkeresztelték munka ünnepére, felállítottak egy tribünt, vörös giccsel nyakon öntötték az egészet, majd közölték a néppel, hogy ajánlott kinézni, különben még azt hihetnénk, hogy vannak olyanok, akik nem maradéktalanul boldogok ebben a rendszerben.
Május elseje 1964-ben
Május elseje a rendszerváltás óta
Az évtizedekig tartó kötelező jellege és a hozzá kapcsolódó rossz emlékek egy kicsit megtépázták az ünnep jó hírét. Ma már államilag rendezett óriási felvonulásról nem is hallunk. Helyette visszatértek a piknik jellegű kiülős kisebb majálisok. Akárhol is élünk, szinte mindenki találhat a közelében egy-egy ilyen jellegű rendezvényt. Érdemes valamelyikre kinézni, családdal vagy barátokkal tölteni az időt, és közben örülni csendben, hogy nem kell minden nap 16 órás műszakokban dolgoznunk.
