A hazai színjátszás egyik legnagyobb legendája, Latinovits Zoltán 82 esztendeje született. Pályafutása során megfordult Veszprémben is, az 1972-73-as évadban.
A veszprémi teátrumban rendezett ünnepségen a szervezőknek köszönhetően a legautentikusabb személy emlékezett meg róla. Ő maga. A magyar rádióban 1976-ban készült felvételen egykori mesterére, Szendrő Józsefre emlékezett. Az emlékezés kitűnő lehetőség, hogy egyfajta korképet adjon az akkori helyzetről. A sorsról, nemzetről, hazáról, kultúráról vallott gondolatai egyedülállók. Nemcsak zamatos, csak rá jellemző hanglejtése miatt, hanem töltete, mondanivalója okán is. Hihetetlenül aktuális szellemi kalandozás hallgatni őt és megérteni az üzenetét.
Oberfrank Pál
Közös gondolkodásra, közös üzenetértelmezésre, cselekvésre hívta fel a jelenlévőket Oberfrank Pál igazgató. Latinovits gondolatai, üzenete alapján próbáljunk meg mélyebben gondolkodni színházról, kultúráról. És együtt, közösen, Latinovits szellemiségét szem előtt tartva formáljuk a színházunkat – vallotta a veszprémi teátrum vezetője.
A megemlékezés végén Oberfrank Pál Porga Gyula polgármesterrel közösen helyezték el koszorúikat a Latinovits emléktáblánál.
Ezt követően mutatták be Tarics Péter felvidéki író, újságíró, pedagógus Latinovitsról írt könyvét.
Tarics Péter újságíró, író tizenegyedik könyve – „(I)GAZSÁG ÉS LEHETŐSÉG KÖZÖTT – Hogyan élt és halt meg Latinovits Zoltán?” címmel –rendhagyó monográfia a magyar színészkirály, Latinovits Zoltán rendkívül termékeny és gazdag életművéről, valamint halálának körülményeiről, teljesen új adatokkal, először nyilvánosságra hozott dokumentumokkal, fényképekkel, vallomásokkal, amely a szerző huszonnyolc éves kutatómunkájának eredménye.
