Linczmájer György (Veszprém, 1901. 04. 21. – Veszprém, 1956. 08. 28.) építészmérnök, Veszprém 20. századi építészetének egyik maghatározó egyénisége. Több generációs kőműves családba született. 1920-ban a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd 1926-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészi tevékenységét Veszprémben végezte. Erdélyi Ignác mérnök és építőmester mellett szerezte meg a kötelező szakmai gyakorlatot, majd 1930-ban önálló építési vállalkozást alapított.
Alkotásai közül a legjelentősebbek: 1933-ban a várbeli Szeminárium emeletráépítése, az 1935-ben épült Bakonyi Ház, valamint az 1937–1938-ban, Irsik Lászlóval és Kapuváry Gusztávval közösen épített Szent Margit-templom. 1939-ben építette a volt, lerombolt Egyházmegyei Könyvnyomda épületét a mai Szabadság téren, a MÁV-külső pályaudvar kiértékelő központját, a vasútállomással szemben lévő postahivatal épületét, valamint a Magyar Nemzeti Bank három munkáslaktanyáját. 1941-ben tervei szerint épült fel a Kossuth Lajos utcai evangélikus elemi iskola. Fiatal korában jól rajzolt és festett. Érdeklődési körébe tartozott még a rádiózás, már az 1920-as években detektoros rádiót épített, valamint a fotózás, díjat is nyert fényképeivel.
1945. és 1947. között szovjet hadifogságban volt. 1948-ban egyik alapítója a Veszprémi Építőipari Szövetkezetnek, a Veszprémi Magasépítő Nemzeti Vállalat (később: Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat, VÁÉV) jogelődjének, ahol először főmérnökként, majd tervezőmérnökként dolgozott. 1996. augusztus 28-tól a Bakonyi Ház falán, Lovassy Klára által felavatott tábla őrzi emlékét. A veszprémi dózsavárosi temetőben nyugszik.
