Nem rég írtam Nektek, s máris túl vagyunk két bajnoki- és egy kupamérkőzésen.
Először a Rákosmenti FC csapatát fogadtuk itthon. Nagyon kíváncsian vártuk a mérkőzést, hiszen ellenfelünk éppen ezt megelőzően szerezte meg első győzelmét a Haladás ellen. S bizony, ilyenkor általában vérszemet kapnak az olyan alakulatok, amelyek elhiszik magukról, hogy képesek a bravúrra. Emiatt egy picit nyugtalankodtam, de a "fiaim" megnyugtattak az edzésen való hozzáállásukkal. A találkozó eleje némileg nyögvenyelősre sikerült, de ahogy haladtunk előre az időben, annál magabiztosabbak lettünk és megnyugtató előnnyel vonulhatunk be az öltözőbe. A második félidő nem hozott túl nagy színvonalat, de uraltuk a mérkőzést, amely elégedetté tett engem. Bár voltak hibáink, de közel sem akkorák, hogy nyugtatót kellett volna beszednem. :-) A vége magabiztos 8-3 lett.
Következett a Rubeola. Tudni kell, hogy ellenfelünknek egy olyan ember az edzője, akitől rengeteget tanulhattam pályafutásom során. Ezt a bizonyos embert úgy hívják, hogy Jávor István, mindenki „Öcsije". Bár sajnos nem tudtam vele sokat beszélgetni, mert láttam, hogy nagyon jár az agya, mit játsszanak ellenünk. De én annak a kevéske beszélgetésnek is nagyon örültem. A mérkőzés sem okozott csalódást, mert véleményem szerint egy nagyon nagy iramú meccset láthatott a kilátogató publikum. Ellenfelünk nagyon jó benyomást tett rám, mert hol visszahúzódva, hol letámadva próbált minket féken tartani. Ezért hát bőven volt helyzet itt is, ott is. 1-0-s és 2-1-es vezetésünk után ellenfelünknek sikerült megfordítani a mérkőzést, de én higgadt tudtam maradni.
Na, jó azért egyszer-kétszer hallattam a hangom, mert elégedett voltam a csapatom játékával. Végre láttam olyan elemeket játék közben, amelyet edzésen gyakorolunk, és amikor megvolt az üteme, rendre helyzettel fejeztük be. Az már más kérdés, hogy a helyzeteket gólra is kéne váltani. Öt perc volt már csak hátra, és a Rubeola ekkor még 3-2-re vezetett, de én még mindig teljes nyugalomban álltam az oldalvonal mellett, mert éreztem, hogy sikerül megnyernünk a mérkőzést. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudnék rá válaszolni! Nem kellett csalatkoznom, mert nagyon gyorsan 5-3-at mutatott az eredményjelző. Ezek után ellenfelünk mindent megpróbált, hogy legalább a döntetlent megcsípje, de ez a nap a mienk volt, így már nem is változott az eredmény. Ettől függetlenül a Rubeola játéka tetszett, s ha ezt a formát tudnák tartani, akkor nagyon sok csapatnak kellemetlen perceket fognak okozni.
Másnap ránéztem a tabellára, s mit mondjak, nem volt rossz érzés szemezgetnem vele, hiszen csapatom olyan magasságokban van, amit szerintem – rajtam kívül – kevesen gondoltak. Hogy reális ez a negyedik hely? Vagy a kérdést feltehetném úgy is, hogy létezik, hogy a miénk a negyedik legerősebb csapat? A válaszom a következő: nem! Nem reális, és nem is a miénk a negyedik legerősebb csapat. Viszont, hogy morálisan és alázatban benne vagyunk a négyben, abban száz százalékig biztos vagyok. Ezért hát úgy gondolom, hogy megérdemeljük ezt a sorstól. Egy biztos, dolgozunk tovább és megteszünk mindent, hogy mindenki megszenvedjen ellenünk!
Szerdán meg kupamérkőzést játszottunk Dunaújvárosban, ellenfelünk az NB II-es DF Green PET FC volt. Erről a mérkőzésről nem írok sokat, mert nagyon nem tetszett a csapatom játéka, de ettől függetlenül nyertünk 5-1-re és bejutottunk a legjobb nyolc közé.
Hogy miért azt a címet adtam, hogy "mágikus hármas"? A válaszom a következő: amióta nem szenvedünk vereséget a bajnokságban, azóta mindig három gólt kapunk. -:) Kezdődött a Haladás elleni 6-3, utána MAFC elleni 3-3, Debrecenben 6-3, a Nagykátai 10-3, RFC 8-3 és legutóbb a Rubeola elleni 5-3! Ha valaki tud ilyen sorozatról, az szóljon! -:) Vagy, ha valaki ért a számmisztikához. :-)
S most szeretnélek kérni Titeket, szurkolókat, hogy hétfőn minél többen gyertek ki a bajnokinkra, mert egy remek összecsapást fogtok látni. Ugyanis a Dunakeszi csapata látogat hozzánk, amely nagyon jó erőkből áll. Biztos vagyok benne, hogy szurkolói szemmel csemege lesz, mert ez egy igazi háromesélyes ütközet lesz. Lehet, hogyha hármat kapunk, akkor megint sikeresek leszünk?! :-) Én most egy 4-3-at aláírnék… :-) Előre is köszönöm Nektek!
Hajrá futsal, hajrá Veszprém!
Madarász János "Madi"
