László Károly november 8-án, életének 91. évében hunyt el.
A műgyűjtő 1923. július 16-án Pécsett született, középiskolai tanulmányait a cisztercita rend pécsi reálgimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi karára iratkozott be. Tanulmányai 1944-ben megszakadtak, a nácik Auschwitzba deportálták. Koncentrációs táborbeli időszakáról szóló könyve Út Auschwitz felé - Tóparti nyaralás címen 1955-ben jelent meg először.
László Károly 1945-ben Bázelben folytatta orvosi tanulmányait, érdeklődése az ötvenes évektől fordult a művészet felé: színdarabokat írt, művészbarátai tanácsára műkereskedelemmel kezdett foglalkozni.
A hatvanas évektől magángalériát működtetett, kiállítások szervezésével foglalkozott. A 20. század amerikai és nyugat-európai alkotói, művészei közül László Károly sokakkal személyes kapcsolatban, barátságban volt. A magyar alkotók közül Kassák Lajos, Ligeti György, Tamkó Sirató Károly, Victor Vasarely is a barátai közé tartozott, nevéhez fűződik a magyar avantgárd művészeti értékeinek felfedezése a nyugat-európai közönség számára.
A hét nagy tárgycsoportba sorolható több mint tízezer darabos gyűjteményéből 1996-ban rendeztek kiállítást Budapesten a Műcsarnokban. 2006-ban Veszprémben a Művészetek Házában, a művek bemutatására felújított Dubniczay-palotában nyílt meg a László Károly Gyűjtemény állandó kiállítása.
A gyűjtő Veszprém tiszteletbeli polgára volt, 2007-ben megkapta a a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, idén október 23-án pedig Pro Cultura Hungarica díjat kapott a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetéséért.
A műgyűjtő életéről Hegyeshalmi Lászlóval, a Művészetek Háza igazgatójával beszélgettünk, az interjút ide kattintva érhetik el olvasóink.
