Hegyeshalmi László 1933. április 15-én született Rákoshegyen, 1951-ben a váci piarista gimnáziumban érettségizett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg-színházelmélet szakán szerzett diplomát. Ezután 1952 és 1961 között hangversenyrendező, 1960 és 1970 között népművelődési tanácsadó volt. Az Országos Filharmónia megyei megbízottjaként dolgozott 1962-től 1980-ig. Majd 1970 és 1991 között a Veszprémi Petőfi Színházban dramaturg és ügyvezető igazgatói feladatokat látott el, 1981-től tíz évig igazgatta az intézményt. A teátrumnak 2001 óta Örökös tagja. A veszprémi Mestermű Galériát 1992-ben alapította meg.
Pályafutása során számtalan elismerést vehetett át, Veszprém város díszpolgári címben részesítette, a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának a kitüntetését ezen a nyáron kapta meg. Veszprém Megye Művészeti Díja és a Vajda Péter művelődési díj tulajdonosa volt, a Lengyel Köztársaság Érdemkeresztjével is elismerték kulturális munkásságát.
Művészetpártoló, igazi színházteremtő és építő embernek tartották. Hegyeshalmi László a veszprémi színház aranykorszakának egyik meghatározó vezetője volt, a teátrumban eltöltött évei alatt a magyar dráma országos hírű fellegvárának tartották az intézményt, az ő igazgatása alatt valósult meg az utolsó nagy rekonstrukciója az épületnek az 1980-as években.
A veszprémportré című portálon így vallott erről: "- Embert próbáló időszak volt. A '70-es évekre a színház a város legelhanyagoltabb közintézményévé vált. Az épület eleve vendégelőadások fogadására épült, nem volt felkészülve egy állandó társulat működésére. A
nyolcvanas években elkerülhetetlenné vált az épület felújítása. A rekonstrukció idejére a társulat a Dimitrovba költözött, ahol közel hat évet töltöttünk, aztán 1988-ban térhettünk vissza az újjáépített színházba. Ezekben az években a legfontosabb feladat a társulat egyben tartása volt, ami a nehéz körülmények ellenére is sikerült. Mindig fontosnak tartottam, hogy pályakezdő fiatalokat vonzzak az intézménybe.
Sokan, akik annak idején nálunk kezdték pályafutásukat, ma már országosan ismert - és elismert - művészek. Nem szeretnék senkit méltatlanul kihagyni a felsorolásból, úgyhogy inkább nem is mondanék neveket. A direktori feladat sok ütközéssel jár, és sok meg nem értéssel, de ennek a korszaknak a csúcspontja - visszatérésünk a felújított színházépületbe - igazi örömünnep volt mindannyiunk és a közönség számára. Ekkor gondoltam először arra, hogy talán most kell befejeznem színházi életemet. Úgy gondolom, addig kell felállni egy székből, amíg még nem muszáj, amíg vállalható, amit az ember csinál. Megbízatásom végét még megvártam, de 1991-ben, három ciklus után, részben egészségügyi okokból is úgy döntöttem, hogy nem folytatom tovább."
A veszprémi színház Örökös tagja a nyári évadzáró társulati ülésen is rész vett. Az ünnepségen elmondta: nyolcvan évesen meg-megrohanják a régi emlékek. Akkor járt először a színház épületében, amikor az idén 51 éves társulat még nem is létezett: 1948-49-ben váci diákként szerepelt először a színpadon, majd az iskolái befejezésével ismét visszatért ide.
Legutóbb októberben üdvözülhettük az intézményben, a színház rekonstrukciójában részt vett szakemberekkel tartott hagyományos találkozásuk alkalmából betértek az egyik próbára. Oberfrank Pál igazgatóval együtt körbejárták a színházat, s nosztalgiázva meséltek arról a munkáról, amelynek eredményeként a nyolcvanas években megújulhatott az épület.
Hegyeshalmi Lászlótól mély fájdalommal búcsúzik a Veszprémi Petőfi Színház társulata.
Emlékét örökké őrizzük!
