Angliából indult el az a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét. Magyarországon 2008 óta terjed a program, melyet az a meggyőződés motivál, hogy házasságban, holtomiglan-holtodiglan hűsségben élni jó, hogy a házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára. Mert az édeni létben Istentől asszony adatott az embernek, hogy egymás feleiként alkossanak egészet. Olyan egészet, amely gyermekáldás révén családdá lesz.
Ahogy a kezdetekkor, úgy a történelem folyamán is – főleg a kereszténységben –természetfeletti irányultság, szakrális minta segíti a jó házasságokat. A ferencrendiek már a középkorban fölfedezik Szűz Mária eljegyzésének természetfeletti jelentőségét és szépségét. Hatásukra jámbor közösségek is ünnepelni kezdik (január 23.). A kánai menyegző is a Karácsonyt követő farsangi vigalom kultikus megnyilatkozása a vallásos népéletben.
A polgárosodás, a szekularizáció és az urbanizáció előrehaladtával egyre inkább profanizálódott és kikezdetté vált az Isten színe előtti házasságkötés és családeszmény. E veszélyhelyzetben jött létre a Szent Család ünnep. XIII. Leó pápa azzal a nyilvánvaló céllal szorgalmazta ezt, hogy a XIX. század végére kialakult nyugati világban a házasság- és családeszménynek imádságos alapokat adjon. Ekkortájt jelent meg és kezdett terjedni a Szent Család szálláskeresésének adventi rítusa is, amely hamar gyökeret vert a népi vallásosságban.
A Laczkó Dezső Múzeumban Valentin-nap előestéjén, a „Házasság hete” alkalmából nyílik meg a HÁZASSÁG – CSALÁD című kiállítás. A tárlat bemutatja a szent mintát, Boldogasszony menyegzőjét, filmen a kánai menyegző népi rítusát, és a Szent Család kultikus ábrázolásait, amelyek oltalomul bekerültek a falusi otthonokba.
A kiállításban másik szálon a házasságkötés számon tartása, fontossága és emlékezete jelenik meg egy honfitárs esetében, amit családi festmény és fali, albumbeli fényképek jelenítenek meg a 19. századtól napjainkig.
