Sorozatunk második részében Mészáros Zoltánnal, a VeszprémFest főszervezőjével, az Oliva Étterem és Hotel tulajdonosával és a Snétberger Zenei Tehetségközpont alapító-igazgatójával beszélgettünk.
- Veszprémben születtél, de dolgoztál Amerikában is. Mi hozott vissza Veszprémbe?
- Egyszerre tartom magam kozmopolitának és lokálpatriótának is. Valahogy az soha nem merült fel, hogy ne itt telepedjek le. 90-ben, a feleségem várandós lett az első fiammal, így egyből hazajöttem az USA-ból, ahova akkor egy évre készültem. Korábban tanárként diplomáztam, így a Rózsa Úti Általános Iskolában kezdtem tanítani. A család fenntartásához szükség volt megállapodni valahol és eszembe sem jutott, hogy ne szülővárosomban, Veszprémben tegyem ezt. Mindig is a tévézésre vagy a rádiózásra vágytam, ezért aztán 1992-ben néhány barátommal közösen belevágtunk egy önálló rádióadó, a Rádió Jam felépítésébe. A Jam néhány zenei fesztivált is rendezett a 90-es évek elején-közepén, Jam-fesztivál néven, és itt már megcsapott a koncertszervezés szele...
- A neved mára összeforrott a veszprémi zenei élettel. Hogyan lesz valakiből kultúraszervező?
- Tizennégy évvel ezelőtt, amikor megnyitottuk az Olivát, akkor itt a kerthelységben kezdtünk el koncerteket szervezni. Már akkor is a minőség volt cél. A gyenge-közepes színvonalú vendéglátós zenészek helyett inkább olyan előadókat hívtunk, mint Pély Barna vagy a Tátrai Tibusz, vagy a Cotton Club Singers. Utóbbi zenekar egyik alapítója, László Boldizsár sokat mondogatta nekem, hogy szervezzek nagyobb koncerteket is. Beadtam a derekam és kibéreltük az egyetem aulát, ahol aztán csináltam pár koncertet. A kezdeményezést az egyetem rektorai is támogatták. Jelentős változás volt ez, hiszen a korábbi 80-100 fős nézőszám hirtelen a tízszeresére nőtt. Ebben az időszakban számos olyan embert ismertem meg, akik később a VeszprémFest kapcsán is a segítették a munkámat. Innen logikus lépés volt a Szentháromság Tér, és a VeszprémFest.
- Munkáid során folyamatosan valami helyi értéket teremtesz. Mennyire tudatos ez?
- Kedves, ha így látod, és örülök, ha így látszik. Amúgy persze, tudatos. Próbálok arra törekedni, hogy a vállalkozásaimmal olyan értékeket teremtsek, amik fontosak a környezetemnek, a városnak, ugyanakkor én is örömömet lelem bennük, úgy érzem, hogy alkothatok. Mindig a fejlődési lehetőségeket keresem. Véleményem szerint a minőség és az értékteremtés elengedhetetlen egy sikeres vállalkozás működéséhez.
- Hogyan változott a kultúra iránti érdeklődés és annak helyzete az elmúlt években a városban?
- Azt gondolom, hogy szerencsés helyzetben van a város, hiszen számos olyan ember él és dolgozik itt, aki meghatározza Veszprém kulturális arculatát. Az elmúlt másfél évben mindenképpen erősödött a város kulturális szerepe. Olyan új, korszerű befogadó terek nyíltak, mint a Hangvilla vagy a felújított Jezsuita templom, vagy akár az Aréna. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek egyre többet tudnak az utóbbi időben a kultúrára fordítani, ami a nézőszámokon is meglátszik.
- Mennyire segít a város vezetése a munkádban?
- Ha a VeszprémFestet nézzük, akkor a város a kezdetektől az egyik legfontosabb támogatója a fesztiválnak. A költségvetés egy részét, nagyjából 10%-át, évről-évre az önkormányzat fedezi. Az anyagiak mellett kapunk informális segítséget is, hiszen egy iylen rendezvénnyel számtalan speciális probléma van, és mindez segíti a VeszprémFest sikerét. Szerintem ez a város sokkal erősebb kulturális kisugárzású, különösen a minőségi szegmensben, mint sok hasonló nagyságrendű, vagy kisebb, de „nagyobb hangú” város, és ez mindenképpen a város hosszútávú verseny-előnyeit alapozza meg. Ezt az ide érkező kulturális, városnéző, és bárminemű túristák pontosan érzik. Ennek a városnak nincs bazár-hangulata, itt tényleg egy polgári-civil, és minőségi kulturális milliő érhető tetten, és nem csak pusztán az épített környzetben, az épületekben, vagy a parkokban. Nem az a kérdés, hogy egy városvezetés tud-e erről beszélni, hanem az, hogy valójában érti-e ezt, és hogy mit tud mindehhez hozzátenni. Mi civilek, vállalkozók, amit tudunk, azt odarakjuk.
- Van-e olyan terved, amit meg szeretnél valósítani még a városban?
- Ötleteim természetesen vannak, de most elsősorban a saját dolgaimat szeretném rendszerezni. Rengeteg olyan emberrel találkozom, akik jobbnál-jobb ötletekkel állnak elő. De nagyon sok ötlet veszik el, mert az ötlet az egy dolog csupán. Fontos, de nem elégséges. Az ötleteket megvalósítani, az erőforrás, hit, akarat, és elhivatottság, és management kérdése is, és ezek sokszor nem állnak rendelkezésre, vagy nem elégséges mértékben. Nekem is tudomásul kellett vennem, hogy az én ötleteim megvalósításának is vannak az erőforrások oldaláról korlátai, így ma már sokszor lebeszélem magam, vagy lebeszélnek a hozzám közel állók, hogy belehajtsam magam, és a környezetemet újabb ötletek megvalósításba. Van egy pont ahol ez már kontraproduktív, ha új dolgokba vágnék, félek hogy a meglévőket veszélyeztetném velük, mert figyelmet, és erőforrást vonnak el. Most egyelőre a meglévő dolgaim konszolidálásával, erősítésével szeretnék foglalkozni, és, hogy őszinte legyek, sokszor ezt sem érzem kevésnek.
