Tisztelt Honfitársaim!
Boldog új évet kívánok minden magyarnak, minden barátunknak és jóakaratú szomszédunknak! Hozzon könnyebbséget az új esztendő a szükséget szenvedőknek, egészséget a betegséggel küzdőknek, sikert és békességet szeretett hazánknak! Jó kedvet, bőséget Magyarország minden polgárának és a magyar nemzet minden tagjának!
Ezekben a percekben, amikor - Kányádi Sándor szép szavával - kezet fog múlttal a jövendő, mindannyian - mint minden évben - megújuló reménnyel mondunk jókívánságokat egymásnak. A személyes fogadalmak pillanataiban ne csak a mellettünk lévő barátainknak és szeretteinknek szorítsuk meg a kezét, de lélekben nyújtsunk kezet minden magyarnak. Mindenkinek, akinek fontos nemzetünk sorsa és boldogulása, hiszen 2015-ben olyan évet is köszöntünk, amelyben 25 esztendős - negyedszázados - lesz a közös álmainkból megszületett szabad, független, demokratikus Magyarország. 25 évvel ezelőtti nekigyürkőzésünknek, közös elszánásunknak, kitartásunknak hála az 1990 után született nemzedékeknek már nem kellett megismerniük, milyen az élet egy olyan országban, ahol vasfüggöny választ el minket Európa nyugati felétől. 25 éve magyarok milliói által régóta vágyott új korszak, a szabadság korszaka kezdődött el hazánk történetében. 1990 ezért ezredéves történelmünk legfontosabb mérföldkövei közé tartozik.
Az elmúlt negyedszázad tanulsága, hogy ne mindig csak azt nézzük, ki menne balra vagy ki menne jobbra közülünk, hanem hogy merre van előre.
Tisztelt Honfitársaim!
E jeles évfordulón a szeretteinknek, barátainknak, önmagunknak tett szilveszteri fogadalmainkat kiegészíthetnénk néhány közös vállalással. Miért ne törekedhetnénk az előttünk álló esztendő minden napján arra, hogy nagyobb tisztelettel legyünk a másik iránt, hogy jobban megbecsüljük egymás teljesítményét? Minden jóravaló és jóra törekvő magyar ember személyes erőfeszítését. Az orvosét, aki gyógyít és életet ment. A tanárét, aki jó szóval oktat, de játszani is enged. A biztonságunkért szolgálatot teljesítőkét. A földet megművelőkét, a kétkezi munkából élőkét, a vállalkozókét, akik értéket teremtenek. A szülőkét, akiknek gondoskodása nélkül az ifjabb generációk nem tudnák a szabadság adta lehetőségeiket kibontakoztatni. A nagyszülőkét, akiknek bölcsessége, élettapasztalata nélkül újra és újra elkövethetnénk azokat a hibákat, amikért a korábbi nemzedékek már súlyos árat fizettek.
Miért ne tehetnénk olyan fogadalmat, hogy az előttünk álló esztendőben még az eddiginél is jobban tiszteljük egymásban az embert, a magyart? És miért ne egészíthetnénk ki újévi fogadalmainkat azzal, hogy mindennapi életünk részévé tesszük természeti környezetünk védelmét, hiszen nem a természetnek van szüksége ránk, emberekre, hanem nekünk, embereknek van szükségünk az életünk forrását jelentő természetre?
És miért ne fogadhatnánk meg Krúdy Gyula tanítását arról, hogy nap mint nap gyakoroljuk a szeretet gesztusát?
Ne késlekedjünk hát:
"könnyet letörölni,
gyermekkacajt élvezni,
elesett embert talpra segíteni.
Szegénységet enyhíteni,
magányosan sírdogálókat gyengéden felkeresni.
Rongyos gyermeket átölelni,
a homlok mély redőit elsimogatni."
Mindez egyetlen mozdulat, egyetlen perc, egyetlen pillanat. Nem kerül semmibe. Mégis, milyen sokat jelenthet családtagjainknak, barátainknak, munkatársainknak! Szilveszter éjszakáján ebben a reményben kívánok mindannyiuknak boldog új évet!
