Kinek-kinek mennyi ideje volt, aszerint válaszolt (megjegyzem: kérdés nem hangzott el). Persze jobb lenne a megjegyzést tett kifejezést alkalmazni, de általános iskolás korunk óta tudjuk, hogy úgy is lehet kérdezni, ha a kérdőjelet nem tesszük ki…
Szóval, reagálások (hadd szaporítsam a szinonimákat).
Hartmann Ferenc képviselő
úr: „Ez igazán szép, még akkor is, ha a városházának ehhez fikarcnyi köze
sincs.”
Czaun János alpolgármester úr: „Egy
egysoros levél margójára
Az oviban, ahova a gyerekem jár, a picik többsége szeret dicsekedni, szereti
megosztani a többiekkel az örömét, legyen szó akár ajándékról, akár élményről,
vagy bármiről. És az ovisok többsége együtt is örül velük, sőt, egymás szavába
vágva újságolják egymásnak a különböző élményeiket.
De mindig akad egy-két durci is, aki nem tud örülni a többiekkel: ezek morcosan
elvonulnak a sarokba, és nekik semmi se jó, ők mindent kritizálnak, ők az örök
engesztelhetetlenek. Ezek a gyerekek - bár általában erőszakosságuk és
irigységük miatt előttük van a legtöbb játék - boldogtalanok, és egyedül
vannak.
Én sajnálom őket.
Mindenkinek boldog, szép, örömteli napot kívánok!
Hartmann Ferenc: „Hát ez különböztet meg bennünket, ki óvodás gyermek, ki nem
az.
Van aki az oviban képzeli magát, úgy is cselekszik és úgy is példálózik.
Az ovis pedig még olvasni nem tud, azért azoknak írom, akik tudnak. A mondat
így kezdődött: Ez igazán szép... Azért az ovisokat is üdvözlöm: Hartmann
Ferenc.”
Czaun János: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermek, nem
juttok be Isten országába.” (Lk. 18,17.)
Megboldogult Jászai Joli néni ötlik fel előttem. Az őszes hajú matróna most
összecsapná kezét, s effélét mondana gyönyörű szép kiejtésével: „Drága
gyerekeim, hát ti ilyenen tudtok vitázni, amikor annyi a baj az országban?”
Tán még fel is emelné utána mutatóujját, s egy jóságos nagyanyai intéssel
bocsátaná útjára képviselőinket. Ha fölfele mutatna, ezt jelentené: Isten
mindent lát! Ha pedig „rábökvén a két félre”, ezt: ma délután egyikőtök sem kap
lekváros kenyeret!
Az ördögbe is, de elkalandoztam a cikktől! De kit is érdekel már ez?
Fiúk, urak, képviselők, volt gyermekek, mai nagyok, akik azért génjeitekben hordozzátok a jót! Adjatok egy pacsit egymásnak a folyosón, osztán kézmosás, és sipirc az asztalhoz!
(Lucidus)
