A fesztivál honlapja szerint az utóbbi években a magyar konyhaművészet fejlődött a legnagyobb mértékben Európában. A szervezők alapos környezettanulmány révén választották ki a fesztiválon Magyarországot képviselő borászokat és szakácsokat, ahova a balatonfüredi Baricska Csárda is meghívást kapott.
Németországban itt, a Sylt szigeten fordulnak elő a legsűrűbben a Michelin csillagok, hiszen az alig 40 kilométer hosszú luxus üdülőhelyre összesen 10 ilyen csúcsgasztronómiai kitüntetés jut. Magyarországról összesen hat borászatot, és öt éttermet hívtak meg.
- Hogyan értesültetek a fesztivál meghívásról?
- A szervezők nyáron vették fel a kapcsolatot a Magyar Turizmus Zrt-vel, akik először a magyar borászokat keresték meg. Később az ő ajánlásuk alapján döntötték el, hogy melyik magyar éttermeket invitálják meg a fesztiválra. Minket a Jásdi és a tokaji Szepsy pincészet ajánlott.
- Mi következett ezután?
- A főszervező eljött Magyarországra, és a kiválasztott éttermeket személyesen is letesztelte, utána nézett mindennek, hiszen a fesztiválra érkező vendégek elvárásai rendkívül magasak.
- Kik alkották a Baricska csapatot?
- A mi csapatunkat Ruprecht László a Chianti és a Baricska Csárda vezetője, Varga Roland a Chianti séfje, valamint jómagam képviseltük.
- Mi volt a fesztivál menete?
- A meghívott öt magyar éttermet párba rakták a németországiakkal, így mindenkinek közösen kellet bemutatnia a szakácstudományát. Örültünk, mert minket az egyik Michelin-csillagos étterem konyhájára, a Landhaus Strickerbe, Holger Bodendorf mellé sorsoltak.
Szerda este a megnyitó a borászatok és az éttermek bemutatkozásával kezdődött, ahol a helyiek készítettek ételeket a vendégeknek, másnap pedig egy borvacsora következett, ahol közösen főztünk Holgerrel.
Pénteken és szombaton szervezték meg az úgynevezett szafarit a vendégek számára, aminek során 50 fős buszokkal az éttermeket körbejárva lehetett belekóstolni egy-egy fogásba. A vendégek leszálltak, ittak pár pohár bort, ettek, visszaszálltak, és mentek tovább a következő helyszínre.
- Ti mivel készültetek?
- A pénteki szafarin mi voltunk a harmadik állomás, ahol a rántott nyúlcomb mellé nyúlmájat adtunk két féle káposztával, valamint marhaoldalast Szent Jakab-kagylóval és sült gyökérzöldségekkel.
A borvacsorán a Gere borok mellé pedig az alábbi volt a degusztációs menünk:
- Libamáj –Gäteau Cru de Cacao-val, szarvasgomba-lekvárral, fügével, brióssal
- Carabinero rák gulyás-mártással, burgonyahabbal, Fregola Sarda tésztával és Piment d’Espelette- vajjal
- Sült ördöghal padlizsánkrémmel, magyar sült kolbásszal és Muscovado-ecettel
- Párolt mangalicapofa, mangalica szűzzel, sütőtökpürével és babvariációkkal
- Szarvas bélszín cékla dödöllével, kék sajtos sült retekkel és kakukkfű olajjal
- Rákóczi túrós
A záróeseményen honfoglalás kori magyar egy tál ételt adtunk, kicsit újragondolva, Bárány Áldos néven.
Mindig próbáltunk a hagyományos magyaros ízeket megtartva, mégis az újító konyhát bemutatva elkészíteni az ételeket.
- A menük összeállításába mennyire szóltak bele?
- Semennyire. Amikor kiküldtük a menütervünket, és egyeztettünk a séfünkkel, elmondta, hogy nyugodtan használhatunk drágább, és igényesebb alapanyagokat. Így került például a nyúlételünkbe szarvasgomba, a másik fogásunkba pedig Szent Jakab-kagyló. A fesztiválra érkező vendégek elvárják ezeket a presztízsértékű ételeket.
Szerettük volna hangsúlyozni, hogy számunkra fontosak a friss, magyarországi alapanyagok, ezért a mangalicapofát és a nyulat is mi vittük magunkkal.
- Mi volt a benyomása a vendégeknek?
- A magyar borokat nem igazán ismerték a vendégek, ám amikor beszélgettem velük, őszintén elmondták, hogy pozitívan csalódtak. A szervezők szerintem olyan szelektált a top borászatokat hívtak meg, - Légli, Gere, Jásdi, Heimann, Szepsy és Lőrincz-, akik bőven megütik azt a szintet, amit ezek a luxus-vendégek elvárnak. Itt kiemelném az egyik Michelin csillagos étteremben dolgozó Sommeliert is, aki szintén dicsérte a hazai borokat. Az általunk készítet ételek szintén rendkívül népszerűek voltak.
A rendezvényen mindenki egy egységes képet kaphatott a magyar gasztronómiáról, és azt hiszem, hogy összességében egy rendkívül pozitív kép alakult ki rólunk.
- Volt valami vicces esetetek a fesztivállal kapcsolatban?
- Az általunk előre kiküldött mangalicapofák közül az egyik szállítás közben elveszett, ami azóta sem került elő. Nem tudjuk mi történhetett vele. Akkor pont nem nevettünk rajta, most már mindannyian viccesnek találjuk.
- Van olyan étel, ami a fesztivál után felkerül a Chianti vagy a Baricska étlapjára?
Az egyik kint készített szarvas ételünk „Szarvas gerinc Sylt 2015” néven a Chianti újranyitása után kóstolható lesz az éttermünkben, később pedig a Baricska Csárda étlapjára is felkerül.
- Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek?
- Nekünk ez egy nagyon jó erőpróba volt, hogy felmérjük azt, milyen szinten állunk. Jó volt látni, hogy a távolság egyre jobban szűkül a magyar és a nyugati gasztronómia közt. Köszönhető ez többek között annak, hogy itthon úgy 4-5 éve egy gasztronómiai forradalom zajlik. Tíz évvel ezelőtt ez a szakadék óriási volt. A különbség talán csak a konyhai berendezésekben van, hiszen a megfelelő hozzáállással egyre többen rendelkeznek.