– Két nappal az időközi választás után jelent meg a blogbejegyzése, amiből nem a győztesek öröme érződik.
– Az első megnyilvánulás nyilvánvalóan az öröm volt, hiszen azért támogattunk egy független jelöltet, hogy a Fidesz legyőzhetetlenségének mítosza megdőljön. Ez megtörtént, sikerült egy ugyanakkora kört megmozgatni, amit 2014-ben egy sokkal nagyobb részvétel mellett is meg tudtunk mozgatni. Most a veszprémiek 51,5 százaléka ment el szavazni – ez időközi választáson szinte példátlan –, míg a „vidékiek” közül csak minden harmadik járult az urnákhoz.
A baloldali szavazók megmozdultak, a jobboldaliak viszont otthon maradtak annak ellenére, hogy a résztvevő pártok minden oldalon jelentős mozgósítást végeztek. A számok tükrében azt a következtetést vontam le, hogy – mivel nem volt jelentősebb növekedés a baloldalon –, a győzelem oka a Fidesz szavazóinak távolmaradása. A jobboldali szavazók rendkívül csalódottak a kormányban. Szerintem Kész Zoltán jól kampányolt, a baloldali média is sokat foglalkozott Veszprémmel, de azt látni kell, hogy
nem sikerült jelentős számban új szavazókat megszólítani.
A másodlagos mutatók is erre utalnak: csökkent az LMP és a Jobbik támogatottsága, én azt gondolom, hogy az ő korábbi szavazóik közül is többen Kész Zoltánra voksoltak, félretették a pártszimpátiájukat a Fidesz legyőzése érdekében. Ezt a választást nem az döntötte el, hogy ki mennyire jó vagy rossz jelölt, hanem az, hogy a Fidesz szavazóinak is elegük van a kormány arroganciájából, kommunikációjából, a keleti nyitásból vagy a korrupcióból.
Ugyanakkor a baloldalon sokan túldimenzionálják, hogy mekkora szerepe van a civileknek. Jó jelöltnek tartom Kész Zoltánt, de ha történetesen egy másik „civilt” támogatunk, az ő ismertsége is rövid idő alatt megteremthető lett volna, és ugyanilyen eredmény alakult volna ki. Az valószínűleg többeket otthon marasztal, ha a pártok adják a jelöltet, de nem zárható ki, hogy – ahogy az Ózdon vagy Újpesten is történt – a választók figyelmeztetésként otthagyták volna pártjukat, hogy az esélyes ellenzéki jelöltre voksoljanak. Kész Zoltán jól kommunikálta azt, hogy ő ez az esélyes jelölt. Viszont egy rendes országgyűlési választáson valószínűleg nem ért volna el ilyen eredményt, mert ott sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak a pártpreferenciák.
Én személy szerint nem hiszek abban, amit most sokan állítanak, hogy a Fidesz csak új arcokkal váltható le. Azt gondolom, hogy a választóknak pártokkal van baja, nem személyekkel, és azzal, hogy a jelölteket nem alulról építkező módon választják ki, hanem a politikai elit, az országos elnökség dönt – ahogy a pletyka szerint Némedi Lajosról is Orbán Viktor döntött. Most érezhető az a közhangulat, hogy a kormánypártokat csak civil jelöltekkel lehet legyőzni, de én ezzel nem értek egyet. Ha ezt a mintát követjük, könnyen előállhat az a helyzet, hogy
olyanok kerülnek fontos pozíciókba, akikből a legfontosabb hiányzik: a tapasztalat.
Gyorsan a visszájára fordulhat, ha a választók rájönnek, hogy a választási sikereket nem követik látványos eredmények. A Fidesz is a saját holdudvarának gyarapítására, a megélhetési politikusok gazdagodására használta a hatalmat, nem a közjó érdekében. Félek attól, hogy a politikusok ellen forduló közhangulat miatt sok becsületes politikus nem vállal, vállalhat majd közéleti szerepet. Ez pedig akár anarchikus viszonyokhoz is vezethet, akkor pedig jöhet majd a szélsőjobb vagy a szélsőbal (Magyarországon most ennek nincs igazán veszélye), aminek beláthatatlan következményei lesznek. Ezért is fontos a média szerepe, amely meggyőződésem szerint beszállt a politikacsinálásba.
– Azt írta, hogy „a siker hirtelen mindenkié lett. Legfőképpen azoké, akik nem tettek érte, maximum csak dumáltak róla”. Mire célzott?
– Tapolcán olyan baloldalon jegyzett pártok, akiknek a fővárosban van tagsága, vidéken viszont nagyítóval sem találhatók szervezeteik, a veszprémi győzelem után elkezdték azt pedzegetni, hogy a nagyobb pártok léptessék vissza a jelöltjüket, és inkább egy civilt támogassanak. Ahhoz, hogy február 23-án el lehessen kezdeni az ajánlásgyűjtést, ahhoz 5-6 nappal korábban le kellett adni az ívigénylést a helyi választási bizottságnál, és ezen fel kellett tüntetni azt, hogy a jelöltet kik támogatják. Ez arról szól, hogy a február 22-én délután még a kisebb vereséget is elfogadó mikropártok a sikeren fellelkesülve saját politikai haszonszerzésük érdekében változtatnának a baloldali jelölt személyén. Ez abszurd.
– Mennyire volt beleszólása a helyi szervezeteknek a veszprémi jelölt kiválasztásába? Ha jól emlékszem, az MSZP országos elnöksége még a helyi döntés előtt a sajtó elé állt, és Kész Zoltán támogatását kérte a veszprémi szervezetétől.
– Volt egy – szerintem indokolatlan – sietség a jelölt megnevezésében. Először még arról volt szó, hogy december közepéig várunk ezzel, aztán az országos elnökségek már a hónap elején megnevezték a jelöltet. Én jobban szeretem, ha alapos mérlegelés után helyben születik egy vélemény, azt az országos elnökségek meghallgatják, és ezután mondjuk ki, hogy ki a mi jelöltünk. Az óriási médianyomás miatt az országos szervezettől kiszivárgott, hogy kik a lehetséges jelöltek. Ha nem csak a protest szavazatokra építünk, hanem vállalható jelöltet keresünk, van időnk megismerni a jelölteket, akkor a helyi tagság is megfontolt döntést hozhat. Az országos elnökségnek már akkor volt határozott elképzelése, amikor helyben nem született döntés.
– Blogbejegyzésében Kész Zoltánnal kapcsolatban idézőjelben használta a „független” jelzőt.
– Én személy szerint kevésbé örültem annak, hogy valaki független is, de a pártok támogatását is kéri. Az nem megy, hogy amikor a helyzet azt kívánja, akkor a függetlenségemet hangsúlyozom, amikor pedig arra van szükség, akkor arról beszélek, hogy kik támogatnak. Ha a DK odateszi magát a kampányban, talán joggal várhatná el, hogy a jelölt elfogadóbban viszonyuljon hozzá.
– Az ellenzéki oldal erősödhetett volna azzal, ha olyan jelöltet küldenek a parlamentbe, aki frakcióhoz, és ezzel több hozzászólási lehetőséghez segíti a Demokratikus Koalíciót. Ehhez képest Kész Zoltán kijelentette, hogy független kíván maradni.
– Szerintem a jelölés jogát gyakorló MSZP gondolkodhatott volna bátrabban abban, hogy az nekik is jobb, ha jelenleginél több ellenzéki frakció van jelen a parlamentben; az ugyanis több megszólalási lehetőséget jelent. Találhattunk volna olyan jelöltet, aki beül a DK-frakcióba, de sokaknak inkább az volt fontos, hogy ne üljön be sehova, ha nyer a jelöltünk. Ez az én véleményem, ebben nem egyezett az álláspontom a jelölő párttal, pártokkal. Nem azért, mert én szerettem volna indulni, őszintén mondom, nem volt ilyen szándékom. Írtam is róla. Ebbe a mostani Parlamentbe egy percig sem kívánkozom. Nincs értelme ma ott időt eltölteni a cselekvést és érdemi munkát szerető embernek.
Tavaly azért nem mozdultak meg nagyobb számban a kormányt leváltani kívánó szavazók, mert nem alulról dőlt el a jelöltek kiléte, és mert az országos lista fontosabb lett, mint az egyéni jelöltek. Látszott előre, hogy olyan ellenzéke lesz a Fidesznek, ahol – kis túlzással – ahány ember, majdnem annyiféle irányt képviselnek, frakciójuk az MSZP-t kivéve még sincs. Ezt nem tartom célravezetőnek,
jobb lenne, ha több ellenzéki frakció lenne a parlamentben
ezt legerősebb résztvevőként az MSZP-nek kellett volna önmegtartóztatással elősegítenie. Olyan jelöltet kellett volna választani, aki független – nem DK-s politikus –, de szívesen beülne a párt frakciójába. Így azonban erőtlennek látszik az ellenzék – ha több hang szólalna meg egymást erősítve, az többet jelentene.
