– A hosszú boldogság titka, hogy az emberek megbecsüljék egymást. Nekünk nagyon sokszor kellett a nulláról újrakezdenünk, de tudtuk, hogy egymásra mindig és mindenben számíthatunk. Az igazi megpróbáltatások időszaka a háború évei voltak. Én annak a magyar hadtestnek a katonája voltam, akik a Don-kanyarban harcoló alakulatokat indultak felváltani. A mocsarakban harcoltunk, majd a mai Lengyelországon és Szlovákián keresztül – akkor még mindez Magyarország része volt - vonultunk vissza a Kárpátokba. '44-ben kerültem fogságba, ahonnan 28 hónappal később betegen tértem haza – meséli a korát meghazudtolóan fiatalos Hant Kálmán.
Felesége is beszél a nehéz évekről:
– Amikor betörtek az oroszok, mindent feldúltak, de mikor meglátták a képemet a falon - azóta sem tudom miért – otthagytak minket. Meg is mondtam az unokáknak, hogy azt a képet mindenképp tartsák meg.
– A férjem a fronton volt, mikor a fiunk született – folytatja - Nem is látta őt, csak azután, hogy hazatért a fogságból. A gyerek csak annyit kérdezett, hogy „ő az én apukám?”. Bár nem látta korábban az édesapját, mégsem félt tőle, egyből odaült az ölébe. A szíve ismerte.
Ezután arról kérdeztük őket, hogy az évek alatt mennyit veszekedtek?
– Régen nem veszekedtünk, de az utóbbi időben a férjem állandóan vitatkozik velem – válaszol Anna néni. - Azt mondja, nem eszek eleget.
– Én szoktam elmenni az ebédért, egy adagot eszünk meg ketten – veszi át a szót Kálmán bácsi. - 10 éve még főzött a nejem, de ha a család összegyűlik, még most is ő süti a süteményt. A mi korunkban a legnagyobb ajándék már az, ha együtt lehetünk a két gyermekünkkel, három unokánkkal és öt dédunokánkkal. A hétköznapokat tévézéssel és olvasással töltjük – fejezi be a még mindig csak olvasó szemüveget használó 99 éves.
Kérdésünkre, hogy mi a hosszú élet titka, Hant Kálmán receptje egyszerű: nagyon sok mozgás!
