Hogyan és mikor kezdődött az M.C.S. Blues Band története?
A mi történetünk elég régen kezdődött. Balázzsal 1995 környékén kezdtünk el közösen foglalkozni a zenével. A zenekar alakulása 1998 áprilisára tehető, amikor Németh Gábor basszusgitáros és Starcsevics András dobos is csatlakozott hozzánk. Eleinte feldolgozásokkal próbáltuk ki, hogy mennyire működik ez a dolog.
Wágner Balázs és Csincsi Balázs
A buliba pár hónappal később beszállt Peresztegi Csaba is, akinek szájharmónika játéka azóta meghatározó szerepet tölt be a zenekarban. Az elmúlt tizenhét évben két dobosváltás is történt, jelenleg Pergely István üti a bőröket.
Tizenhét év rengeteg idő egy zenekar eletében. Mi volt a célotok akkor, amikor elkezdtétek, és mi most?
Eleinte csak annyi volt a cél, hogy közösen létrehozzunk valami értékeset, és megmutassuk mindenkinek, aki erre nyitott. Nem álmodtunk sztárságról, örültünk a környezetünk pozitív visszajelzéseinek, ami bátorított minket a saját dalok elkészítésében is. Szerencsére mind a feldolgozások, mind a saját számok nyitott fülekre találtak. Ez talán annak is köszönhető, hogy látszott rajtunk a színpadon, hogy szeretjük, amit csinálunk. A kezdeti sikereknek köszönhetően megfordult a fejünkben, hogy egy kicsit komolyabban vesszük ezt az egészet és megpróbáunk profitálni belőle. Sajnos pont abban az időszakban kezdtük el a blues műfaját művelni, amikor az már fél lábbal a szakadék felett volt.
Az M.C.S. Blues Band koncertje az idei Veszprémi Egyetemi Napokon.
Ahogy egyre tapasztaltabbak lettünk, rájöttünk, hogy több lábon kellene megállnunk műfajon belül is, ezért hozzávettünk az angolszász, elektromos gitáros blueshoz képest egy autentikusabb stílust, amivel akár kávéházakba is be tudunk férkőzni. Ha nem is lett belőlünk országosan közismert zenekar, azért sok vidéki és budapesti klubba eljutunk. A közönség pozitív visszajelzése és a zene szeretete az, ami továbbra is motivál minket.
Többször léptetek már fel a stílus egyik legnagyobb magyar képviselőjével, Deák Bill Gyulával. Honnan az ismeretség?
Deák Bill Gyulával több mint tíz éve jó barátságban vagyunk, és számos közös koncerten játszhattunk vele együtt. A hétvégén újra közösen lépünk színpadra, ezúttal Pesten. Vannak közös terveink is, de ez még a jövő zenéje.
Mit gondoltok milyen lehetőségeik vannak a vidéki amatőr zenekaroknak?
Szerintünk két lehetőség van. Az egyik, hogy piszkosul jó vagy és különleges stílusod van. Ilyenkor a tehetség előbb vagy utóbb utat tör magának. A másik lehetőség, hogy melléd áll egy olyan manager, aki hisz benned és küzd a zenekar sikeréért. Ha egy olyan szélmalomharcot folytatsz, mint mi, és egy háttérbe húzódó stílust képviselsz, akkor sok mindenre nem számíthatsz. A fiatalok ma már nem hallgatnak blues zenét, de úgy gondoljuk, hogy változhatnak még a dolgok. Szerencsére manapság már befogadóbbak az emberek, és nyitottak az új zenekarok és műfajok megismerésére. Reméljük, ez a tendencia nekünk is kedvezhet a jövőben.
A veszprémi közönség legközelebb szombat délután 17 órakor a Színházkertben találkozhat a zenekarral.
