– Mit kell tudni a Mesekórház programról?
– A Mesekórház egy gyűjtőnév, ami a humánus egészségügyi ellátás különféle elemeit foglalja össze. Ebbe az épített környezeten túlmenően a modern technológiáknak az ember szolgálatában történő alkalmazása és a humán erőforrás érzékenyítése is megjelenik. Abban gondolkodunk, hogy a család vegyen részt a gyermek gyógyulásában, amikor pedig gyógyultan távozik a kórházból, otthon olyan környezet fogadja, amely segít kiszűrni a kockázati elemeket.
Fontos tényező a belsőépítészet, hiszen egy gyermek jobban érzi magát egy játékosan megfogalmazott térben, mint az itthon és külföldön is megszokottnak számító kórházi környezetben. Ott egy kicsit félni és idegenkedni fog, emiatt pedig a gyógyulási idő is hosszabb lesz, hiszen ebben a folyamatban nagyon fontos a mentális egyensúly, hogy mennyire hiszek a gyógyulásomban, mennyire vagyok szerető, gondoskodó környezetben.
– Mi alapján döntöttek úgy, hogy az országos program egyik helyszíne Veszprém legyen?
– A veszprémi intézmény – mivel névadói részről a családunkhoz kötődik – különösen fontos számunkra. Budapesten is vannak bezárt gyermekgyógyászati intézmények, viszont a főváros jól ellátott területnek számít gyermek-egészségügyi szempontból. Vidéken nincs önálló gyermekgyógyászati intézmény.
Veszprém egy olyan minta lehet, ami talán más városokban is követőkre talál. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a felnőtt kórházak gyerekosztályaiból újabb és újabb gyermekkórházakat kell létesíteni, azt viszont igen, hogy egy-egy régióban meg lehet találni azokat az érzékeny pontokat, ahol el lehet gondolkozni önálló létesítmények kialakításán. Persze azt is ki kell találni, hogyan válnak ezek fenntarthatóvá, milyen források biztosíthatják hosszú távon az intézmények működését.
– Miben szeretnének mintát mutatni?
– A legjobban az egészségügyből a humánus megközelítés hiányzik, ahol nem a beteget, hanem az embert helyezik a középpontba. Azt gondoljuk, hogy ha egy intézményvezető bármilyen problémával szembesül, első helyre mindig az ott gyógyulókat kell helyeznie. Ha valakinek megvan az alapvető empátiája, az a késztetés, hogy az embereknek segítsen, akkor ő erre a pályára hivatott, ehhez már „csak” hozzá kell tanulni az egészségügyi ismereteket. Ha valakinek csak az utóbbi van meg, az lehet bármilyen kiváló szakember, a betegekkel nem lesz képes igazi kapcsolatot kialakítani. Emiatt fordulnak el sokan az egészségügytől, és inkább például az interneten keresik a megoldást a problémáikra, aminek sok veszélye lehet.
Azok az intézmények, amelyek gyökeresen változtattak a struktúrájukon, és értékfolyamatot teremtettek a tevékenységükkel, azokhoz visszapártolnak a betegek és az egészségesek is. Ne feledjük, hogy a működtethető egészségügyi ellátórendszer egyik alapja, hogy egészségesen tartsuk az embereket, és csak akkor avatkozzunk be, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy legyenek ilyen minta alapul szolgáló osztályok, hiszen a gyermek életében később meghatározó szerepet játszik majd az, hogy milyen tapasztalatai vannak az egészségüggyel kapcsolatban.
A média rengeteget foglalkozik azzal, hogy az egészségügyben a pénzhiány minden rossznak az okozója. Régen is voltak nehéz idők. Annak idején Pécsett kicsavart izzók mellett dolgoztak dédnagyapámék és a vele együttműködő orvosok és nővérek, mert nem volt pénz arra, hogy egész nap üzemeltessék a világítást. Az ott dolgozók otthonról hoztak be gyertyát, petróleumlámpát, és amellett tevékenykedtek. Fontos lenne, hogy ez a szellemiség visszatérjen az egészségügybe. Erre a hozzáállásra van szükség. Ilyen mintát szeretnénk mutatni a Mesekórház programmal.
– Az egykori gyerekkórház épülete évtizedek óta kihasználatlan, folyamatosan romlott az állaga. Időben és pénzben milyen ráfordításra lesz szükség?
– Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy milyen az épület statikai állapota. A szemrevételezés alapján valószínűsítjük, hogy szerkezeti kár az elmúlt évszázadban nem érte az épületet, a tetőszerkezet is viszonylag jó állapotúnak tűnik, de ez csak akkor derülhet ki biztosan, amikor a konkrét vizsgálatok megtörténnek. Alapjaiban változtathatja meg a létesítmény költségvetését, ha vissza kell bontani főfalakat, illetve ha az összberuházást jelentősen megdrágító tartószerkezeteket kell kialakítani. Ezt reményeink szerint jövő tavasszal már tudni fogjuk, bízom benne, hogy nem sérült az épület struktúrája.
– Ezek szerint a költségvetés még nem alakult ki. Mit lehet most elmondani, milyen forrásokat terveznek bevonni?
– Körülbelül hatmilliárd forintos beruházást tervezünk, ami igen jelentősnek mondható országos léptékkel mérve is. Pont azért, hogy a ma elérhető új technológiákat biztosíthassuk, és olyan környezetet alakítsunk ki az épületet körülölelő parkban is, ami méltó a város hírnevéhez. Többféle forrást szánunk erre a beruházásra, az egyik természetesen a magyarországi és uniós pályázatok lehívása. Számítunk azokra a befektetőkre is, akik szívesen közreműködnek egy ilyen beruházásban. Ez nem csak a mi álmunk, tényleg vannak, akik eljutottak oda, hogy tenni akarnak a közösségért.
