Mekkora a birtok, és milyen borokat készítenek?
Jelenleg három hektárral rendelkezünk a község déli lankáin. A pince zászlóshajója természetesen az olaszrizling, amit szerintem Csopakon mindenkinek kötelező nem csak készíteni, hanem jól elkészíteni! Ezen kívül szürkebarát, tramini, cabernet franc, syrah, pinot noir és egy kevés merlot is megtalálható a pincénk kínálatában.
Úgy tudni, a természetesség a filozófiájuk. Mit jelent ez pontosan?
Az egész területet a családdal, néha egy-két fő segítségével mi magunk műveljük meg, és kizárólag az itt termett szőlőből készítjük borainkat. A természetességet és a minőséget tartjuk szem előtt, így a legtöbb mai modern segédanyagot elutasítjuk, fajélesztőt, enzimeket, aromákat, színezéket és stabilizátort sem használunk. Csak ként teszünk a borba, mértékkel – ezt már a rómaiak is így csinálták. A pincékben kizárólag fahordókban érlelünk, a présünk is hagyományos kosaras prés. Úgy gondoljuk, a mai globalizált világban az eredetinek és hitelesnek egyre nagyobb értéke lehet.
„Zselék, szörpök, chutneyk”
A szőlőtermesztésen kívül mivel foglalkoznak még?
Szüleim ahhoz a generációhoz tartoznak, akik nem szeretik, ha valami kárba vész, ennek megfelelően a birtokon a fa alatt bizony nem rothadnak el a gyümölcsök. Édesanyám mindent feldolgoz, és kitalálta, hogy próbálkozzunk meg a nálunk termett gyümölcsökből különböző terméket előállítani. Így jelenleg a boron kívül legnagyobb mennyiségben levendulaszörpöt készítünk, de nemrég pitypangból, akácvirágból, bodzából, orgonából és rózsasziromból is elkezdtünk különböző zseléket, szörpöket, chutneykat főzni. Pár éve levendulából cidert és keserűszörpöt is készítettünk. Egyébként van saját fűszerkeverékünk is, amely kiváló az egytálételekhez.
Ki a célcsoportja ezeknek a termékeknek?
Elsősorban azoknak készítjük termékeinket, akik odafigyelnek a táplálkozásukra. Manapság rengeteg adalékanyag található az élelmiszerekben. Ezzel persze nincsen feltétlenül gond, de az évek alatt elfogyasztott adalékanyagok összeadódnak, és az ember egy idő után nem tudja, hogy mitől vannak olyan betegségei, amelyet a szülei vagy a nagyszülei nem is ismertek.
Mekkora mennyiségekkel dolgozik? Kik a felvásárlók?
Borból nagyjából 8–9 ezer üveg készül évente, szörpökből pedig 3–4 ezer. A nagy boltokba nem jutunk el, de ez kifejezetten nem is cél. Jellemzően borszaküzletek, ínyencboltok és környékbeli éttermek – például a Chianti, a Baricska vagy a Kredenc – vásárolnak tőlünk borokat, lekvárokat. De az ország különböző pontjaira is szállítunk, ilyen például a Michelin-csillagos Costes, a Pomo D’oro és a balatonszemesi Kistücsök étterem. Emellett Ausztriába, Németországba, Dániába, Svájcba és Angliába is eljutnak boraink és szörpjeink.
„Természetes egyensúly…”
Széles a termékpaletta, de gondolkozik-e még más termék megvalósításán?
Mindig kísérletezünk, mindig keresünk növényeket, amelyekből új ízű szörpöt lehetne készíteni. Jelenleg tízféle szörpünk van, de mindig jó lenne valami újjal előrukkolni, nem szeretünk csak úgy ücsörögni. Most különböző kekszeken gondolkozunk, amelyekhez mandulát és levendulát használnánk fel. Terjeszkedni egyelőre nem szeretnénk, de öt-hat, esetleg tíz év múlva lehet, hogy néhány hektárral bővülünk. A jelenlegi termékpalettából megélünk, és a vásárlóink is szeretik. Megvan a természetes egyensúly, a munka mellett jut idő a családra is.
Úgy tudni, fényképészettel is foglalkozik…
Igen, egyik szakmám a fényképészet, édesapámmal közösen készített „A tőkétől a pohárig” című könyvet például az én fotóim illusztrálják. A fotózásra ma már nagyon kevés időm jut, az utóbbi időszakban egy kicsit háttérbe szorult az életemben. Természetesen vannak a fejemben fotó-ötletek, jó lenne például portrékat készíteni a barátaimról.
Tamás Ervin a háromhektáros csopaki birtokon él családjával, ahol 2000 óta vesz részt a szőlészetben és ház körüli munkában. A permakultúra ismeretét édesapjától és számos könyvből ismeri. A szőlő és a borok alapos ismerete, valamint termesztése és készítése ellenére nem tartja magát borásznak.
