Kövér László a múlt héten elhunyt volt államfőre utódja, Mádl Ferenc szavaival emlékezett: "örökre teljesebbé és gazdagabbá tette az ország és valamennyiünk életét". Mint mondta, Göncz Árpádra akkor is tisztelettel gondolhatnánk, ha csak írói és műfordítói munkásságát ismernénk. A sorsa azonban úgy alakult, ő maga formálta olyanná, hogy aktív politikusként is általános tisztelet és szeretet övezte, népszerűsége, nagyrabecsülése hivatali ideje után is töretlen volt - tette hozzá Kövér László.
Kövér László szavai szerint Göncz Árpád sorsa egybeforrt a 20. század magyar történelmével. A volt államfő életútját a második világháború, az 1956-os forradalom, a megtorlás évei, a kivárás évtizedei, majd a rendszerváltozás és az új magyar demokrácia megszületésének felemelő pillanatai kísérték. Göncz Árpád nem csak elszenvedője volt a történelmi eseményeknek, hanem cselekvő módon formálta is azokat. Szembeszegült a fasizmussal és a kommunizmussal egyaránt, vállalva a mindenkori hatalom általi teljes ellehetetlenítést, akár az életveszélyt is.
Göncz Árpád a második világháború idején részt vett a fegyveres ellenállásban, majd 1945-től a Független Kisgazdapártban politizált, a kommunista hatalomátvétel után állás nélkül maradt és csak fizikai munkát vállalhatott. A volt köztársasági elnököt az 1956-os forradalomban való részvétele miatt perbe fogták, és mint a Bibó-per másodrendű vádlottját, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Büntetéséből amnesztiával szabadult 1963-ban - idézte fel Kövér László.
Az Országgyűlés elnöke szerint a börtönévek után csak hivatása változott, hitvallása nem. Kövér László elmondta, a parlamentben elhangzó első köztársasági elnöki felszólalásában Göncz Árpád hitet tett a nemzet függetlensége, a szólás- és gondolatszabadság, a vallásszabadság, a társadalmi igazságosság és a demokrácia mellett.
A képviselők néma felállással emlékeztek Göncz Árpádra. Az ülésteremben a gyorsírók előtt egy kis asztalon Göncz Árpád fotója volt látható, a fotó elé egy virágcsokrot helyeztek.
