Badalik (Sándor) Bertalan domonkos szerzetes a 20. század első felének egyik legkiválóbb magyar hitszónoka, prédikátora volt. Hódmezővásárhelyen született 1890. december 10-én. 1908-ben lépett be a domonkosok rendjébe, ott kapta a Bertalant rendi nevének. 1914-ben szentelték pappá Grazban. 1938 és 1946 között volt a magyar domonkos rendtartomány tartományfőnöke, majd
XII. Pius pápa 1949. július 28-án kinevezte veszprémi püspökké.
Tisztségét 1957. augusztus 15-éig láthatta el, akkor, Nagyboldogasszony napján ugyanis az abaúji Hejcére internálták. 1964 októberéig élt kényszerlakhelyén, akkor egészségi állapotára tekintettel megengedték neki, hogy Budapestre költözzön, ahol a következő évben elhunyt. Földi maradványait - mivel a hatóságok nem engedélyezték veszprémi temetését - szülővárosában, Hódmezővásárhelyen helyezték nyugalomra. Újratemetését 1991-ben tartották, hamvai akkor kerültek Veszprémbe.
Nekrológjában a Vatikán lapja, az Osservatore Romano így írt róla: "Hosszú éveken keresztül vezette rendjének magyar tartományát, melynek elterjedésében nagy mértékben működött közre. (...) Papjaitól és híveitől távol élte le életét, ragyogó példáját mutatva a megpróbáltatások és a betegség elviselésének, az Egyházhoz és az Apostoli Szentszékhez való hűségnek..."
A magyarországi domonkos tartományfőnökség és az Emlékpont által szervezett, a domonkos szerzetes és elöljáró születésének 125. és halálának 50. évfordulója alkalmából tartandó konferencián Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspök mond köszöntőt, a tanácskozást Barna Ferenc Máté domonkos tartományfőnök nyitja meg.
A konferencián bemutatják a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjteményben található Badalik-dokumentumokat, előadás hangzik el Badalik Bertalannak a püspöki kar ülésein betöltött szerepéről, a domonkos nővérek magyarországi újratelepítéséért végzett munkájáról, internálásának időszakáról és az utolsó útja körüli bonyodalmakról. A tanácskozást a kommunista diktatúra egyházellenes fellépéseiről szóló előadások zárják.
