Nem akarom értelmezni a Hangvillát üzemeltető Bélafi László és Katanics Sándor önkormányzati képviselő jogi csatározásait. Czaun János városatya reakcióját sem szeretném minősíteni. Csak az ennek kapcsán kialakuló helyzetre akarom felhívni a figyelmet.
Veszprém mindig is barátságos, kiegyensúlyozott város volt. Mindig pártpolitika fölé tudott helyezkedni az önkormányzati munka. Véleménykülönbségek természetesen voltak, de a személyeskedő, vádaskodó, ellenséges reakciók nem jellemezték a várost.
Most ezzel a perrel egy új korszak vette kezdetét, ami remélhetőleg eddig tartott és nem tovább. És itt nem magára a perre gondolok, mert az egy valóságos eszköz egy vitás kérdés rendezésére. A baj azzal vette kezdetét, hogy ennek kapcsán nem alakult ki normális, egymásra figyelő vita. Nem alakult ki egy olyan társadalmi disputa, aminek a végén ott a megoldás, aminek a végén feloldódnak az ellentétek, vagy legalábbis közelebb kerülnek egymáshoz.
Az nem baj, hogy különböző vélemények jelennek meg. Az nem baj. Csak ezeket ütköztetni kell, beszélgetni. Mert talán többre mennénk jogi csatározásoknál. Talán megtalálnánk a közös hangot, ami Veszprém.
Németh Lászlónak igaza volt, mindenki építse, szépítse a saját kertjét. Mindenki építse, szépítse a saját világát. Ragaszkodjon a saját elképzeléseihez. De tegye ezt úgy, hogy lássa, egyszer a kertjeink majd összeérnek. Vagyis egyszer megtaláljuk a közös hangot. És ez jelen esetben nem lehet más, mint egy sikeres Veszprém.
Ezt nem lehet elhatárolódással, bizonyos médiumokkal felvett harccal megoldani. Mert ez pont az ellenkező irányba vezet.
Lehet hibázni. Lehet rosszul dönteni. De azt be kell látni, és ebből tanulva módosítani a kommunikáción. Megtalálni a vitát, erősíteni a vitakultúrát. Mert az csak hasznára lesz a helyi közösségnek.
