– Egyenes út vezetett a színház, a musicalek világa felé?
– Gyerekkoromban még csak a tánc játszott fontosabb szerepet az életemben; a színház, a zene akkor még nem igen vonzott. Bár a négy fal között szívesen énekeltem, nem éreztem úgy, hogy ki is kéne lépnem közülük. Aztán 2012 decemberében egy ismerősöm unszolására – aki maga is a Dal-Ma Művészeti Egyesület tagja volt – jelentkeztem Völler Adél magánének-tanárhoz egy meghallgatásra. Tetszett neki a hangom, és végül be is válogatott az éppen aktuális előadásukba, a Rómeó és Júliába. Tulajdonképpen ott kezdődött a színházi pályafutásom.
– 2014 és 2015 között aztán a Pannon Várszínház színpadán már komolyabb színházi közegben is kipróbálhattad magad. Hogyan adódott ez a lehetőség?
– Nem sokkal a Dal-Ma időszak után, egy hirtelen ötlettől vezérelve csatlakoztam az eplényi Fortuna Színjátszó Egyesülethez. Bár előtte már belekóstolhattam a színház élményébe, ott jöttem rá igazán, mennyire jó közönségnek játszani, őket szolgálni azzal, hogy két-három órára minőségi kikapcsolódást nyújtunk nekik. Az egyesületnek, a csapat biztatásának köszönhetem azt is, hogy 2014 elején jelentkeztem a Pannon Várszínház Hegedűs a háztetőn című előadásához meghirdetett castingjára. Zászlósként még csak kis szerepem volt a három és fél órás előadásban, de nagyon élveztem a munkát. A Toldiban aztán már minden második jelenetben részt vettem, az pedig, hogy az egész előadáson végigvonult a zene, rettentően élvezetessé tette számomra a darabot.
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ez idő alatt?
– Rengeteget fejlődtem, rutint szereztem, és nem utolsó sorban szakmai alázatra nevelt az itt végzett munka. Meg kell hagyni, meglehetősen önfejű gyerek voltam előtte, de itt megtanultam, hogyan viselkedjek egy idősebb színésszel, egyáltalán hogyan beszéljek vele, és hogy érdemes elfogadni a tanácsukat, hiszen valóban jóval többet tudnak nálam.
– Fontos, hogy legyenek előtted példaképek?
– Abszolút, szerintem ez az alapja mindennek. Kell, hogy legyen egy vagy két olyan személy, akire felnézhetek, akire követendő példaként tekinthetek. Számomra Szabó Dávid, a Budapesti Operettszínház színésze az egyik ilyen személy, a másik pedig Pap Lívia, a Pannon Várszínház színésznője. Rengeteget segített, amíg itt játszottam, igazi mentorként terelgetett, hogy megálljam a helyem a színpadon.
– Említetted, hogy Eplényben tagja vagy egy színjátszó egyesületnek, sőt ha jól tudom, ma már te magad vezeted a Fortunát. Gondolom, ez nagy felelősség is egyben.
– Mindenképpen, hiszen nem kis kihívás tizenöt embernek megfelelni és mindenkihez alkalmazkodni. Mindenkinek saját igényei, saját időbeosztása van, nem egyszerű feladat koordinálni a csapatot. Ugyanakkor hatalmas megtiszteltetés, hogy az előző vezető távozása után – aki Szegedre költözött – a társaim alkalmasnak ítéltek meg erre a feladatra, és megszavaztak vezetőnek.
– Nálad idősebbek is játszanak az egyesületben. Minden esetben elfogadják, ha például valamin változtatni szeretnél?
– Szerencsém van, mert mindig elfogadják a döntéseimet, de azt hozzá kell tennem, hogy nagyon adok a többiek véleményére, szívesen meghallgatok bárkit, így tulajdonképpen csapatmunka eredménye mindaz, amit végzünk.
– Te egyébként mennyire vagy kritikus önmagaddal szemben?
– Rendkívül, gyakorlatilag soha nem vagyok elégedett önmagammal. Mivel sosem jártam énektanárhoz, nem képeztem a hangomat, így úgy érzem, nehezebb helyzetből is indulok, és mindig találok valami hibát, kivetnivalót, legyen szó egy dalról, szerepről, vagy a táncról. Ezeken persze igyekszem javítani, de ha magamtól nem megy, nem vagyok rest segítséget kérni mástól. Bizonyos szempontból ennek egyébként van is előnye, hiszen ez egy hajtóerő is számomra, hogy mindig jobbra törekedjek.
– Hogy tekintesz erre az időszakra? A színházi, zenés, táncos tevékenységek inkább csak hobbiként szolgálnak vagy tudatos lépések egy nagyobb cél felé?
– Be kell valljam, a kezdet kezdetén nem nagyon hittem abban, hogy a színjátszásból egyszer akár meg is élhetnék: eszembe se jutott az első fellépésem idején, hogy ez lenne az én utam. Aztán elkezdtem táncolni a Hemo Winner Versenytánc Egyesületnél, de önmagában az is csak tánc volt, nem utalt arra semmi, hogy a színház majd komolyabban is meg fog mozgatni. A Fortunánál töltött idő döbbentett rá, hogy mégis csak ezzel szeretnék foglalkozni: mind a színház, mind a zene rengeteget adott – nagyon szeretem magam például dalban kifejezni. Szeretnék minél többet fejlődni és egyre feljebb jutni, hogy egyszer musicalszínész lehessek. Mondhatni tehát, hogy a Pannon Várszínház castingja épp a legjobb pillanatban jött: azóta folyamatosan és tudatosan az álmom elérésén dolgozom. A tavalyi évben például jelentkeztem egy budapesti tehetségkutatóba, a Hungarian Talent Showba, ahol végül ének kategóriában különdíjas lettem.
– Mindemellett pedig a tanulmányaidra is oda kell figyelned a Jendrassikban. Hogy sikerül mindent összeegyeztetni?
– Az igazi nehézséget a tavalyi év és az érettségi időszak jelentette, amikor a vizsgákra is kellett készülnöm, közben pedig nagyon sok próbánk is akadt – végül szerencsére sikerült mindent összehangolni. Most annyival vagyok könnyebb helyzetben, hogy az idei évtől kezdve magántanuló lettem, így csak hetente egyszer kell bejárnom az iskolába. Ezzel gyakorlatilag mindent a célomnak rendeltem alá, de így jut időm az egyesületre, a színházra és a táncra is a jelenlegi csapatomban, a Bonita Sporttánc Egyesületben.
– A családod is maradéktalanul támogat a céljaid elérésében?
– Igen, és ezért kifejezetten hálás vagyok nekik, ráadásul nagyon jó látni a büszkeségüket.
– Mik a hosszú távú terveid? Veszprémben képzeled el a jövődet vagy akár tágítanád is a horizontot?
– Egyelőre szeretném elvégezni a vendéglátás-szervező képzést a Jendrassikban, utána pedig a Színművészeti Egyetem a cél. Nagyon igyekezni fogok, hogy felvegyenek, de ha ez mégsem jönne össze, jelentkezem a Gór Nagy Mária Színitanodába. Megfelelő háttértanulmányok nélkül, egy-egy beugrásból nem lehet megélni – ahhoz, hogy sikert érjek el, nem várhatok ölbe tett kézzel, először is meg kell tanulnom a szakmát. Minden más pedig majd csak azután jöhet.
