– A központ körülbelül 50 főt lesz képes foglalkoztatni. A rászorulók önkéntes alapon jönnek be, így van, amikor csak 40 fővel és van, amikor 60-as is foglalkozunk. A szolgálat elindítása előtt végeztünk kutatást, melyből kiderült, hogy szükség van az intézményre, ahol beszélgetéssel, tanácsadással, munkahely kereséssel is segítni próbálunk, amellett, hogy pszichológus és addiktológus vesz részt a munkában - mondta el Dobos Ágnes, a Vöröskereszt Veszprém megyei igazgatónője lapunknak.
Lapunknak egy nevét nem vállaló szenvedélybeteg is mesélt.
– 55 éves vagyok, jelenleg alkohol-, cigaretta- és játékgép-függő is vagyok. Amikor elváltam, borult az életem, odalett a lakásom, a családom. A maradék pénzemből nem tudtam új életet kezdeni, így a kocsmába vittem inkább. Az első másfél évben még volt munkahelyem, de aztán az is el-elmaradt – részletezte a majd két évig hajléktalanként is élő férfi. – Ismerősöktől tudtam meg, hogy van a városban szálló, ahol segítenek leszokni is, ahol segítenek újra beilleszkedni a társadalomba, és ahol a szükséges szociális ellátásban és közétkeztetésben is részesülhetünk. Emellett odafigyelnek a gyógyszerre szoruló betegekre is. Megértettem, hogy semmi jóra nem vezet, ha elhagyjuk magunkat. Magunknak is tennünk azért, hogy újra normális életet élhessünk. A csoportterápia, illetve az, hogy itt több hasonló sorsú emberrel találkozunk, sokat segít ebben.
- Ha valakinek sikerül kigyógyulnia, az mindegyikünkre jó hatással van, ilyenkor úgy gondoljuk: ha neki sikerült, nekem is fog – folytatta a férfi. – A másik pozitívum, hogy ha érkezik egy új ember, aki nálunk rosszabb helyzetben van, akkor megpróbálunk segíteni neki, elfogadjuk egymást. Sokszor alakul ki barátság, és párkapcsolat is. Az igazság az, hogy a mélypontról először csak orvosi segítséggel lehet feljönni.
- Tisztában vagyok vele, hogy 55 évesen már nem számíthatok fix állásra, az alkalmi munkákból pedig télre nem tudok egy albérletet fenn tartani. De nem adom fel.
