A volt államminiszter, egyetemi tanár március 25-én, életének nyolcvanharmadik évében hunyt el. A szertartáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság elnöke. A búcsúbeszédet Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mondta. Pozsgay temetésén az MSZP politikusai, Hiller István szocialista országgyűlési képviselő, Tóbiás József, az MSZP elnök-frakcióvezetője és Baja Ferenc szocialista politikus, a Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumi elnöke is fejet hajtottak az elhunyt emléke előtt.
Pozsgay Imre a Kádár-korszak egyik jelentős politikusa volt. 1976 és 1980 között kulturális, majd 1982-ig művelődési miniszter. 1982 és 1988 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkára, 1988 és 1990 között államminiszter. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1980 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi, 1988 és 1989 között Politikai Bizottságának tagja. 1990 májusa és novembere között a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője. 1990-ben rövid ideig az MSZP alelnöke, a párt színeiben jutott a parlamentbe. 1990 novemberében kilépett a pártból és a frakcióból is, független képviselőként folytatta munkáját. 1997-ben az MDF szakértője lett, a párt képviselőjelöltje az 1998-as országgyűlési választáson. A politikai színtéren 2005-ben jelent meg újra, amikor az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület egyik tagja lett. Emellett 1995 és 2000 között a Szent László Akadémia rektora, illetve 1996-tól 2001-ig az MVSZ elnökségi tagja volt. A 2010-es országgyűlési választás után Orbán Viktor többek között Pozsgayt is felkérte az Magyarország alaptörvényének kidolgozására, amely szabályozza Magyarország jogrendjét.
