Lakók: mit tehetünk az önkényes beköltözők ellen?
Szinte mindennapos rutinná vált a lakásnélküliek számára az önkényes beköltözés. És ezzel feladták, feladják a leckét a legálisan ott lakó szomszédoknak – ezzel a panasszal talált meg minket olvasónk. Mit lehet ilyen esetben tenni, Segítsünk? Távolítsuk el őket?
(fotó: rifemagazine.co.uk)
Legtöbb önkényes lakó a lakótelepek lépcsőházaiban található. Hontalanok szó nélkül beköltöznek éjszakára. Jobb, bent, mint kint, hiszen a lépcsőházakban meleg van, nem fúj a szél. A figyelmesebbek késő este 10 után jönnek, és reggel 5-kor távoznak. Próbálnak láthatatlanok lenni. Lehet, hogy ez sikerül, de sajnos érezhetők maradnak még távozásuk után is. A mosakodás hiánya maradandó élményeket okozhat az ott legálisan élőknek. De vannak nagyon magabiztos beköltözők, akik akkor mennek-jönnek, amikor nekik tetszik. Sőt néha barátokat, barátnőket is hoznak, bulikat rendeznek. Nagyon rövid időn belül teljes jogú lakóknak tekintik magukat, amit szóvá is tesznek. Velük van a legtöbb probléma. Főleg akkor, ha úgy gondolják, a lépcsőházat mellékhelyiségnek is használhatják. A szagos emlékeket pedig a lakók takarítsák el, ha zavarja őket. Sok esetben a rendőrség helyett a lakók oldják meg az ilyen helyzeteket. Vagy a belépési kódot változtatják meg, vagy kitessékelik az önkényes szomszédokat.
Mostanában sok elhagyott ingatlan talál gazdára. A lakásukat elvesztők sok esetben azonnal egy ilyen üres épületbe költöznek be. Van arra is példa, hogy a megromlott anyagi helyzete miatt saját, lakhatásra amúgy teljesen alkalmatlan telkére költőzik az illető. Ezzel az a gond, hogy nincsenek meg az élhetés körülményei: nincsen mellékhelyiség az épületben, fűtésre is alig alkalmas. Az a félő, hogy előbb-utóbb egészségügyi problémáik lesznek, vagy felgyújtják az épületet, vagy megfagynak. Arról nem is beszélve, mennyi kényelmetlenség okozhatnak akaratukon kívül a szomszédjaiknak.bEkkor jön a nagy dilemma: elzavarjuk őket, segítsük őket? Mit tegyünk?
Máltai Szeretetszolgálat: Segítő szándékkal kezeljük a helyzetet
A városunkban a hajléktalan-ellátást végző Máltai Szeretetszolgálat részéről a fenti problémafelvetésre Szaller Péter, a Befogadás Háza intézményvezetője reagált.
(fotó: maltai.hu)
„Hajléktalan embereket segítőként nekünk az az érdekünk, hogy a közterületeken élő emberek a téli hidegben ne legyenek fedél nélkül, ezért kiterjedt intézményrendszert működtetünk Veszprémben a hajléktalan emberek segítésére, és az esetek többségében sikeresen elérjük, hogy a rászorulók nálunk töltsék éjszakáikat. A téli időszakban olyan „alacsony küszöbű” ellátásokat is szervezünk, amelyek fő célja, hogy az utcán élő hajléktalan emberek nálunk éjszakázzanak, és ne a szabad ég alatt legyenek. A téli időszakban, a bővített férőhelyeknek is köszönhetően eddig 10-12 fővel több ember járt be intézményeinkbe éjszakánként. Tapasztalataink szerint ez a létszám decemberre tovább emelkedik 15-20 főig. Jelenleg intézményeinkben közel 140 hajléktalan ember éjszakázik naponta.
Sajnos azonban előfordulnak olyan rászorulók, akik a lehetőségek ellenére elzárkóznak az intézményben való éjszakázástól. Részben Ők azok, akik az elhagyott épületekben, lépcsőházakban keresnek menedéket. Velük Utcai szociális szolgálatunk tart többnyire rendszeres kapcsolatot. Esetükben fordul elő, hogy az érdekük nem egyezik egy lakóközösség érdekeivel. Ők örülnek annak, hogy egy lépcsőházban fedélre lelnek, és nem kell a szabad ég alatt a hidegben lenniük, a lakóközösség viszont kap egy konfliktusforrást, ami hatással van a közösség tagjainak mindennapi életére. A legnehezebb az a szituációban, hogy tapasztalataink szerint, a lakóközösség tagjai sem képviselnek egységes álláspontot a kérdésben. Van aki beengedi a rászorulót a lépcsőházba, és van aki kihajtja. Ha kiindulunk a levélben szereplő „figyelmes beköltözőről”, nem lehet kellemes érzés Neki, hogy az egyik pillanatban segítő szándékkal beengedik a lépcsőházba, esetleg még ételt is adnak Neki, aztán egy órával később valaki fennhangon kiabálva, szerencsés helyzetben tettlegesség nélkül kitessékeli a lépcsőházból. A levélben szereplő „nagyon magabiztos beköltözők” esetében más a helyzet. Általában a lakóközösség minden tagja elkerülné, hogy a lépcsőházba bemenjenek. Esetükben természetes, hogy a lakóközösség lépéseket tesz azért, hogy a közös lépcsőházat illetéktelenül ne vegyék igénybe. Ilyenkor, ha hozzánk fordulnak, Utcai szolgálatunk felajánlja a hajléktalan ember számára az intézményi ellátások lehetőségét. Amennyiben a rászoruló azt nem kívánja igénybe venni, mi nem tudunk akarata ellenére segíteni. Hatósági jellegű eszközök nincsenek a kezünkben, hogy - akarata ellenére - egy hajléktalan embert (akár közterületről, akár társasházból) elvigyünk, távozásra kényszerítsük. Ekkor a lakóközösségre hárul, hogy betartsa betartassa, a lépcsőház használatának szabályait, eldöntse, hogy kit milyen módon enged be a közös használatú helyiségekbe.
(fotó: maltai.hu)
Ha a felmerült probléma kezelése érdekében először minket hívnak, mi szociális szolgáltatóként, segítő szándékkal próbáljuk kezelni a helyzetet. Én személy szerint ezt egy példaértékű lépésnek gondolom, mert egy szociális problémát rajtunk keresztül szociális eszközökkel próbálnak megoldani. Amennyiben ez nem vezet eredményre, és a probléma továbbra sem oldódik meg, nehezíti a lakóközösség mindennapi életét, természetes, hogy a lakóközösség olyan együttélési normákat, szabályokat határoz meg a közös helyiségeire vonatkozó házirendjében, amikkel meg szeretné előzni, a hasonló konfliktushelyzetek kialakulását.”
2015-ben összesen 385 hajléktalan ember vette igénybe a Befogadás Háza összes ellátási egységeinek szolgáltatásait - derül ki az intézmény éves beszámolójából. Ez a szám 6%-os csökkenést jelent az előző évhez képest. A 2015-ben ellátott hajléktalanok 76 %-a rendelkezett veszprémi bejelentett lakcímmel, 19 %-ra tehető azon személyek létszáma, akik állandó lakcíme nem volt veszprémi. A beszámoló szerint ebben az évben az utcai szolgálat által ellátott hajléktalanok közül 40-45 fő él pincékben, romos, vagy hétvégi házakban; 15-20 fő sátrakban, tákolt bódékban; és 6-7 fő a szabad ég alatt, közterületeken tölti az éjszakákat.
