A gyászolók kordonokkal kialakított útvonalon juthatnak be az épületbe, amelynek aulájában felravatalozták a november 6-án elhunyt művészt.
A csendes búcsúzásra érkezők egy-egy szál fehér virággal érkeznek a helyszínre és néma főhajtással tisztelegnek az elhunyt alkotó előtt. Kocsis Zoltán tisztelői 12 óráig helyezhetik el virágaikat a ravatalnál.
Budapest, 2016. november 19. Tisztelői leróják kegyeletüket Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, zeneszerző ravatalánál a Zeneakadémián 2016. november 19-én. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója november 6-án, életének hatvanötödik évében hunyt el. MTI Fotó: Balogh Zoltán
A november 6-án, életének 65. évében elhunyt Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatóját 13 órától búcsúztatják a meghívott vendégek előtt a Zeneakadémián.
Beszédet mond Áder János köztársasági elnök, Kurtág György zeneszerző, Vigh Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, Mocsári Károly zongoraművész, Perényi Miklós csellóművész, valamint Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója.
A beszédeket az épület előtt elhelyezett kivetítőn lehet követni.
Áder János: Kocsis Zoltánról nagyon nehéz múlt időben beszélni
Az államfő felidézte: Kocsis Zoltán már tizenegy évesen tisztábban és igazabban játszotta Bach zongoradarabjait, mint sok felnőtt, majd Bartók "odaadó követe" lett a világban, de Richard Strauss, Liszt vagy Mozart műveit is egyedi hangon játszotta és vezényelte.
"Az örökérvényűségre kell törekedni, nem a véglegesre" - idézte a világhírű zongoraművész-karmestert.
Kocsis Zoltán megmutatta: "minden zenemű egy-egy öntörvényű birodalom: benne magasztos életfilozófia, nemzeti karakter, kibomló érzelmek, mélységes tudás" - fogalmazott a köztársasági elnök. Mint hozzátette, a mester szerint mindez feltárható, megérthető, műveltséggé alakítható, Kocsis Zoltán ezért éjszakákon át vitázott, beszélgetett, érvelt a zenéről, nappal a televízióban beszélt a zenéről mindenkinek, átiratokat készített, komponált, kutatott, közvetített, újraértelmezett, tanított és tanult tovább.
Áder János kiemelte, hogy Kocsis Zoltánt "kézről kézre adták" a világ legjobb karmesterei és együttesei, ő mégis a hosszú közös munka eredményességében hitt, így zenekart alapított. Új Bartók-sorozaton dolgozott, Bartók-szemináriumot tartott, díjakat vett át: Liszt-díjat, Kossuth-díjakat, Corvin-láncot és még számtalan más elismerést. Tudta, hogy mi az élen járók felelőssége, tudta: szólni kell, amikor mások hallgatnak - jegyezte meg.
Sodró tehetségű művész, akit könnyű megszeretni érzelmes őszinteségért, és tisztelni kell kiváló munkájáért, teljesítményéért - emlékezett Kocsis Zoltánra az államfő, hozzátéve: olyan művész volt, aki zenével gyógyít.
Kocsis Zoltán 64 évesen, távozott, épp annyi esztendősen, mint Bartók Béla. De maradandó nyomot, örök zenét, örök jelen időt hagy ránk - búcsúzott a világhírű zeneművésztől Áder János.
Kurtág György: egy ország érzi a hiányát
Kocsis Zoltán ajándéka nekünk, hogy Bartók Béla művei elkezdtek közkinccsé válni - hangsúlyozta Kurtág György. Hozzáfűzte: minden fellelhető zongorafelvételének közzétételével Kocsis Zoltán bebizonyította, hogy Bartók Béla korának egyik legnagyobb zongoraművésze is volt.
"Olyan zenék, amelyek mellett vállat vonva mentünk el régebben, a te kezedben gyémánttá váltak" - emelte ki Kocsis Zoltán egykori tanára és barátja, aki elmondta azt is: számtalan kompozíció mintaértékű előadását köszönheti az életének 65. évében elhunyt művésznek.
Vigh Andrea: Kocsis Zoltán mindent tudott a zenéről
Vigh Andrea elmondása szerint Kocsis Zoltán elképesztő memóriával rendelkezett, a legsűrűbb zenei szövetben is meghallotta a legapróbb intonációs bizonytalanságokat és egyedülállóan átfogó intellektussal bírt.
Mint hozzátette, univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult: repertoárját meghatározta két hangszere, a zongora és a szimfonikus zenekar, de nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan. Bartók volt számára a legfontosabb - méltatta a hatvannégy évesen elhunyt művészt Vigh Andrea, hozzátéve: Kocsis Zoltán szinte pontosan annyi időt élt, mint Bartók Béla.
Perényi Miklós: még szélesebb körben meg kell ismertetni Kocsis Zoltán örökségét
Perényi Miklós zenész pályatársai nevében is köszönetet mondott, amiért Kocsis Zoltánnal dolgozhattak és átélhették a közös munka során mindig jelentkező zenei gondolatok szabad áramlását.
Mint felidézte, évtizedeken át megtapasztalhatták Kocsis Zoltán sugárzó zenei képzelőerejét, tökéletes belső és külső hallását, hatalmas munkabírását, legendás memóriáját, egészen egyedülálló arányérzékét. Ezek és még sok más rendkívüli képesség méltó helyére emelték őt a magyar zenetörténetben - fűzte hozzá Perényi Miklós.
Kovács Géza: a legmagasabb művészi élmény forrása volt
okak számára világítótorony, igazodási pont és a legmagasabb művészi élmény forrása volt - méltatta Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója a november 6-án elhunyt Kocsis Zoltánt szombaton a Zeneakadémián.
Kocsis Zoltán legnagyobb öröksége a megalkuvást nem ismerő, a gyakran az önkizsákmányolástól sem mentes elkötelezettsége a tökéletesedésre - fogalmazott.
"Sugárzó tehetsége és csak a legnagyobbakhoz mérhető tekintélye minden világi hatalmat meghátrálásra késztetett" - hangsúlyozta Kovács Géza, aki szerint bár az utókorral maradnak a felvételek és a kották, azok azonban nem pótolják Kocsis Zoltán hiányát.
Mocsári Károly zongoraművész búcsúbeszédében úgy fogalmazott: Kocsis Zoltán játékát hallgatva sokszor kegyelmi állapotot élhetett át a közönség.
A zártkörű búcsúztatáson a Zeneakadémia nagytermében a Nemzeti Filharmonikusok előadásában Mozart Requiemjének tételei csendültek fel a Nemzeti Énekkar közreműködésével.
Kocsis Zoltánt a búcsúztatás után szűk családi körben helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
Kocsis Zoltánt a kormány, a főváros, a Nemzeti Filharmonikusok és a Liszt Ferenc Zeneakadémia saját halottjának tekinti.