Társadalmi műveltségünk legmegbízhatóbb mértéke az a készség, mellyel a szépművészetek cultiválva vannak. A szép megértése és cultiválása hozza meg a társadalom aranykorát és az egyének lelki kristályosodását. Ezt célozza az 1916. szeptember hóban megnyitandó városi zeneiskola, melyben ifjúságunk igen méltányos feltételek mellett, széles mederben nyerhet kiváló zenei oktatást.”
1916 nem volt túl kegyes év. Az I. világháború még épp csak a felénél tartott, s akkor már mindenki tudta, naivitás lenne olyan vágyálmokba ringatni magukat, mint amiről II. Vilmos beszélt annak idején, amikor azt ígérte, 1914 őszére véget is érnek a hadmozdulatok. Hogy mikor lesz vége a vészterhes időknek, senki nem sejthette.
Kecskeméthy Margit zenetanárnő viszont nem foglalkozott ezzel a ténnyel. Vagy talán épp ez is hajtotta, amikor támogatásért fordult a veszprémi városatyákhoz egy zeneiskola létrehozásához. Kecskeméthy addigra már jó pár növendéket oktatott zongorára, cimbalomra és énekre, a tanítványai részére létrehozott Zenei Önképzőkör tagjainak száma 1916-ra 30-45 között váltakozott, eredményességükről pedig a rendszeresen tartott hangversenyeken a város közönsége is meggyőződhetett. Hiányzott azonban egy olyan iskola, amely szervezett és nyilvánossági joggal rendelkezik, és ahol a gyerekek anélkül szerezhetnének oklevelet, hogy a szüleiket költségekbe vernék a budapesti utazásokkal.
Saját tapasztalatainkból is látjuk, mily nemesítő hatása van a zenének: behatol a lélek legmélyebb rejtekébe, felszínre hozva az abban rejtve levő kincseket. Hosszú évek óta munkálkodom a zenetanítás terén, s meggyőződésem, hogy a zene az általános nevelésnek kiegészítő része, mert foglalkoztatja a lelki tehetségeket, a kedélyre nemesítő hatással van és helyes tanítás mellett kimeríthetetlen szellemi élvezetek forrása leend.”
A Gárdonyi Zenekar
Kecskeméthy Margit elképzelését nemcsak tanítványainak szülei és Veszprém zeneszerető közönsége támogatta, de a vármegye neves mecénása, dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő is, aki levélben kérte a város képviselő testületét, hogy az iskolát fenntartó tanárnőt megfelelő hellyel, fűtéssel és világítással, vagy 600 korona segéllyel támogassák. Az ügyet azonban nem volt olyan egyszerű keresztülvinni, s a városi tanács sokáig el is határolódott attól, hogy bármiféle komolyabb, akár fenntartói kötelezettséget vállaljon.
Végül, közadakozásból 1916. október 1-jén megnyithatta kapuit a Veszprém Városi Zeneiskola, akkor még a Kossuth utca 1. szám alatt található ház földszintjén lévő volt rőfösüzletben és egy kiürített lakásban. A tanítványok heti 3 órában látogathatták az intézményt, és zongora-, hegedű-, cselló-, ének- és cimbalom tanszakokra jelentkezhettek, emellett elméleti órákon is részt vettek.
A jubileumot hangversennyel ünnepelték (Fotók: Archív)
Az iskola igencsak nagy népszerűségnek örvendett: az első tanévben 115-en iratkoztak be, év végére pedig már 140-re nőtt ez a szám. A növendékek a veszprémi Nemzeti Színházban tartott hangversenyeken adtak számot tudásukról, de emellett rendszeresen felléptek más városi rendezvényeken is.
Nem csoda, ha az iskola szép lassan a város kulturális életének szerves részévé vált, ráadásul sok más intézménnyel ellentétben sikerült túlélnie a II. világháború és a Kádár-korszak viharait is. Így a 100 év alatt szakadatlanul folyhatott a munka az intézmény falai között, ahonnan számos, külföldön is hírnevet szerzett énekművész és zeneművész került ki.
A felújított iskolaépület
1955-ben aztán az alapfokú művészeti intézmény felvette Csermák Antal hegedűművész, zeneszerző nevét, az iskola pedig idővel áttette helyszínét a sétáló utcáról a Megyeház térre. A nemrégiben részlegesen felújított épületben jelenleg 200 fős hangverseny teremmel és 50 fős kamarateremmel várják a koncertlátogatókat, hiszen a tanulók életének fontos részét teszik ki a szakmai megmérettetések (például a két évtizedre visszanyúló Lantos Magda Megyei Zongoraverseny, az Auer Lipót Hegedűverseny, a Regionális Trombitaverseny), valamint a Csermák Napok Zenei Fesztivál és a zenekari, kórus fellépések. Ma a 27-re duzzadt tanszakon összesen 912 növendék tanulja a zenét és szereti meg napról napra egyre jobban.
Az iskola feladata ugyanis a tehetséggondozás mellett a zeneértő közönség kinevelése: meglehet, nem mindenki választja végül a zenei pályát, a volt növendékek rendre arról számolnak be, hogy az itteni élményeik máig meghatározzák boldogulásukat.
Az iskola életében fontosak a hagyományok, az örökség ápolása. A 100 éves jubileum alkalmából egy online emlékoldalt indítottak, ahol az érdeklődők részletesen olvashatnak a kezdetekről, valamint az emlékkönyvben az egykori növendékek megoszthatják gondolataikat.
Az idézetek az emlékoldal korabeli dokumentumaiból származnak.
