Kezdjük egy igazán lényegre törő kérdéssel! Örök tél fog beköszönteni most, hogy nyert a VENtarktisz csapata és te lettél a diákrektor?
A kampányunk szerencsére csak a VEN-ig tartott, ezért úgy intéztük, hogy még a rendezvény előtt essen a hó, de mire a mi napunk – a szerdai – következik, már javuljon az időjárás, most pedig már süssön a nap és beköszöntsön a tavasz.
És mi a helyzet a pingvinek kiszabadításával, illetve a többi ígérettel?
A pingvinek már totyognak az utcákon, és a síugró sáncot is elkezdtük felhúzni a húszemeletesről, a hóágyúkat Eplényből szállítjuk, úgyhogy a nyáron már lehet ugrani a befagyott Balaton felé. Mivel a diákrektori mandátum két évre szól, nem szeretnék minden ígéretet az első tanévben teljesíteni. Az a terv, hogy jövőre keresztülvezessük az egyetemi kollégiumok liftjeit a Föld középpontján, így az Antarktiszon létrehozott Inuitisztikai és Jégcsákány Készítő Tanszék, a J épület látogatható lesz a hallgatók számára is.
Kicsit komolyabb vizekre evezve: mi motivált arra, hogy jelentkezz diákrektor jelöltnek? Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy versenyzel egy VEN csapatban.
Így van. Két éve a VENStreet Boys csapatában voltam, most a melegből átmentünk a hidegbe, és létrehoztuk a VENtarktisz csapatot. Hogy miért jelentkeztem diákrektornak? Van egy nagyon jó barátom, akivel egy középiskolába is jártunk, ő Hutvágner Dániel, aki 4 éve volt diákrektor. Csupa jót mesélt róla és bátorított, hogy próbáljam ki én is. Mindkettőnknek hasonló a mentalitása, illetve amikor két éve belevágtam a VEN-be, nagyon-nagyon megtetszett, és kíváncsi voltam, hogy meg tudom-e állni a helyem egy csapat élén is. Noha a jelöltséget nem nevezném a csapat élének, mert mindenkit egyenrangúan kezeltünk, a gólyáktól kezdve a mesterképzésesekig, függetlenül attól, hogy most először vesz részt a VEN-en, vagy valamilyen fontosabb pozíciója van a csapatban. Mindenki véleménye egyenlő arányban számított. De nagyon örülök neki, hogy elvállaltam a jelöltséget, és hogy olyan jó vetélytársaim voltak, mint a másik három csapat jelöltje.
Már a bevonulásotoknál, aztán a filmnél, a főműsornál is látszott, hogy nagyon összeszokott csapat vagytok, és jól átgondoltatok mindent. Mennyit és hogyan készültetek a VEN-re?
Az első gyűlést februárban tartottuk, és már rögtön a 2. alkalommal felmerült az ötlet, hogy menjünk el egy csapatépítő hétvégére valahova a Bakonyba. Márciusban ezt meg is ejtettük, onnantól kezdve pedig még jobban összeszokott a csapat, folyamatosan záporoztak az ötletek. Amit kitaláltunk, egy héten belül meg is tudtuk valósítani, mert szerencsére mindenki úgy érezte, hogy olyat szeretnénk nyújtani, amivel előrébb vihetjük a csapatot. A dologhoz hozzátartozik, hogy az Antarktisz, mint téma, elég tág. Ettől tartottunk is az elején, viszont éppen ez lett az előnye, hiszen olyan karakterek is megfértek egymás mellett, mint a Télapó, Dér Jankó, a Trónok harca gonoszai, a Mások, a Star Wars hóosztagosai, a manók, a Grincs. Diverzió volt a csapaton belül, de épp ez alkotta az egységet. Onnantól kezdve pedig, hogy mindenkinek lett jelmeze, magáénak érezte a témát, ami nyomot hagyott a kampányon, a főműsoron, a bevonuláson is.
Közös ötlet volt a téma is?
Több lehetőség merült fel, így az egyik gyűlésen felajánlottuk a csapatnak, hogy döntsék el, melyik legyen a téma. Végül erre szavaztak.
Mekkora leterheltséget jelentett a készülés az egyetem mellett?
Személy szerint nekem belekalkulálható volt, hogy egy fél évet csúszom. Korábban külföldön voltam Erasmusszal, és annyira felgyülemlett a tantárgymennyiség, hogy benne volt a pakliban, nem végzem ebben a félévben. Így viszont teljes gázzal tudtam készülni a VEN-re. Szerencsére a csapat többi tagja, akik most diplomáznak, végezni fognak. Nekem nem sikerült, de így legalább még egy fél évet maradhatok Veszprémben.
Úgy látom, fontos helyet foglal el a szívedben Veszprém, az egyetem. Mit jelent számodra a PE?
A PE egy nagyon kicsi, családias, baráti egyetem, nem hasonlítható össze egy fővárosi egyetemmel sem. Ennek nyilván megvannak a hátrányai, de az előnye szerintem sokkal több. Olyan hallgató-tanár kapcsolat alakul ki, ami egy pesti intézményben sem: az utcán rád köszönnek, személy szerint ismernek. Egyébként is folyamatosan ismerős arcokba botlani. Ennek ellenére elég komoly a képzés, és a Pannon Egyetemes diploma is nagyon sokat ér. Nem beszélve a jó kollégiumokról, és arról, hogy Pesten nem tudsz csak úgy kiülni egy parkba, vagy elmenni a Balatonra, és szabadidő eltöltés terén is rendben van Veszprém. Ha osztályozni kellene, én ötöst adnék. Gazdag egyetemi életet kaphat, aki ezért hajlandó is tenni.
És mit jelent neked a VEN?
Most máshetet és egy pici sörhasat. A viccet félretéve, nagyon sok helyen voltam az Erasmusnak is köszönhetően, és nagyon sok embert ismertem meg, de eddig ez volt a legmeghatározóbb periódus az életemben. Nagyon szép élményeket élhettem át, csodás emberekkel ismerkedhettem meg, és közben láttam a tekinteteken, hogy mindenki élvezi, és ez számomra többet ért, mint bármi. Nagyon boldog vagyok.
Célod, hogy a többi hallgató felé is közvetítsd ezt az üzenetet, hogy vegyenek részt a VEN-en és vegyék ki részüket aktívan a hallgatói életből is?
Mindenképpen. A korábbi diákrektorok is ajánlották, hogy valamilyen úton-módon próbáljuk megerősíteni a VEN hagyományát. Hál istennek ez a VEN alaposabban is meg volt szervezve, mint az előző, és erősödik a hagyomány: megint a B épületben volt a gálaműsor, és mi is próbáljuk inspirálni a jövő VENerációit, hogy vegyenek részt az egyetemi napokon, mert egy felejthetetlen élményt tud adni.
Gondolom, te az egyetemi évekről sem úgy gondolkodsz, hogy csak a tanulás tölti ki, hanem több felé mozogsz.
Így van. Amint visszajöttem az Erasmusról, poszt-Erasmus trauma ért (ami most egyébként poszt-VEN trauma): odakint egy programszervező szervezetnél voltam szakmai gyakorlaton, amikor viszont visszajöttem, hirtelen minden olyan üres lett. Folytatni akartam az előző periódust, ezért jelentkeztem a HÖK Külügyi Bizottságába, hogy foglalkozhassak az itteni Erasmusosokkal. Igaz, ez talán több időt igényelt volna, mint amennyit kapott, mert a VEN is párhuzamosan zajlott vele. De örülök neki, hogy sokan vevők voltak a kezdeményezésre, és az Erasmusokkal is tudtunk olyan élményeket megélni, amik talán nekik is életre szólóak lesznek. Tehát nem csak tanulok, hanem próbálok mellette aktív közösségi életet élni.
Diákrektorként ténylegesen milyen feladatok várnak rád?
Kedden volt bináris majális a Műszaki Informatikai Karon, aminek én voltam a hivatalos megnyitó személye. Hasonló feladatokra számítok a jövőben is, valamint a nyáron lesz gólyatábor, ott a zsűri vezetője leszek. Ezt nagyon nagy örömmel teszem, hiszen erre vágytam.
Említetted, hogy még fél éved van vissza az egyetemből, a diákrektorság viszont két évre szól. Ez nem jelent majd akadályt?
Szerintem nem. Székesfehérvári vagyok, és ugyan még nem tudom, hol fogok elhelyezkedni, de ha az Antarktiszon lenne munkám, a VEN miatt onnan is hazajönnék.
Mit gondolsz, amit az egyetemi évek alatt kapsz a hallgatói élet során, mennyire tudod majd kamatoztatni a nagybetűs életben?
El tudnék képzelni magamnak egy olyan munkát, ami programszervezéssel foglalkozik, ami közösséget mozgat. Legyen ez sport, kézművesség, bármi, a lényeg, hogy valamivel többet adjon annál, ami korábban volt, hogy felbolygassa kicsit az állóvizet. A VEN tökéletes példa erre: két év csak a készülődésről szól, majd jön és mindent felbolygat. Természetesen vannak közben szakestek is, de egy VEN nem hasonlítható össze velük. Az tehát mindenképpen adott egy pluszt a munkakeresés terén, hogy most már tudom, milyen irányban szeretnék keresni, mit fogok élvezni felnőtt koromban is.
Van mottód, egy vezérfonal, ami mentén próbálod élni az életed?
Van a Tarzan egyik dalából egy idézet: „Csak akkor érhetsz a csúcsra, ha egy hegy elédbe áll.” Ez szerintem nagyon igaz. Sokkal boldogabb vagy, ha leküzdöd az akadályokat, mintha nem is lettek volna.
Csrepka Máté nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgató, az ötödik évét tölti a Pannon Egyetemen, a XXVII. Veszprémi Egyetemi Napok diákrektora. Civilben rendszeresen focizik a Fejér megyei első osztályban, de régebben professzionális szinten is űzte a sportot. Saját bevallása szerint nagyon szereti a sört, de a barátait annál is jobban, akikkel mindig jól telik az idő, bármit csináljanak.
