Március 23. a lengyel-magyar barátság napja. Veszprémben egy egész hétig ünnepli a város. Mit tudunk a lengyel-magyar barátság történelmi hátteréről?
Gyakorlatilag a lengyel-magyar barátság története, történelmi háttere egészen a magyar államiság kezdetéig visszavezethető. Veszprémhez is köthető sok esemény, történelmi személy, amelyek, akik összekötik a két népet.
Kezdhetjük rögtön például a város nevével. Több feltevés is létezik azzal kapcsolatban, hogy honnan ered, de az egyik legvalószínűbb az, hogy Bezprym herceg nevéből származik, aki Szent István unokaöccse volt, és a vár első ispánja. Itt már látszik, hogy egy dinasztikus kapcsolat is összekötötte a magyar királyi családot és a lengyel uralkodócsaládot. A dinasztikus kapcsolat a teljes, önálló magyar államiság során végigvezethető. Gyakran köttettek házasságok a két országban éppen uralmon lévő ház között. Mind az Árpád-, mind az Anjou-korban jellemző volt ez, Nagy Lajos édesanyja például szintén egy lengyel királylány volt.
Később volt egy kis szünet ebben a szoros kapcsolatban, ami elsősorban annak köszönhető, hogy Magyarország három részre szakadt, és a magyar fél, elsősorban a Magyar Királyság, illetve a Török Hódoltság a „napi” kapcsolatot nyilvánvalóan nem tudta olyan szinten fenntartani, mint addig, de az Erdélyi Fejedelemségnek nagyon fontos szövetségese volt a lengyel állam, és a két fél közötti gazdasági kapcsolatok is erősek voltak. Tokaj hegyalja borkivitelének egyik legfőbb iránya pontosan Lengyelország volt.
Erre az időszakra esett az is, hogy Nagy Lajos után a két népnek ismét közös uralkodója volt: Báthory István.
A nagy nemzeti liberális ébredés korszakában, tehát a XIX. század első harmadában, 1830-1831-ben zajlott az orosz birodalom ellen egy lengyel felkelés, amit a magyar fél legfőképpen erkölcsileg, de egyéb más eszközökkel is igyekezett támogatni. Veszprémben, a levéltárban is található olyan irat, amely azt bizonyítja, hogy itt is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Javaslattal fordultak az uralkodóhoz, hogy támogassa ezt a felkelést. 1848-49-ben pedig fordítva, és ha lehet azt mondani, akkor még erősebben, intenzívebben a másik irányból érkezett a viszont segítség. Az 1848-49-es események kapcsán sok lengyel fogott fegyvert mellettünk, volt aki a legénységi állomány tagjaként, de kiemelkedő hadvezérek is akadtak közöttük, közülük elsősorban Bem Józsefet kell kiemelni.
Napjainkhoz közelebb, a XX. században is több – általában sajnos valamelyik nemzetnek a tragikus történelmi korszakával összefüggő – de a két nép barátságát tanúsító esemény történt. A legfontosabb ezek közül az, hogy Lengyelország 1939-es szovjet és német megszállásakor Magyarország megnyitotta – Kárpátalja megszállása miatt – közös határait a lengyel menekültek előtt. Ezzel azt is felvállaltuk, hogy veszélyeztetjük szövetségesi kapcsolatainkat Németországgal. A Balaton környéke kiemelt szerepet játszott a menekültek ellátásában, elszállásolásában. Az akkor egyetlen lengyel középiskola a Balaton partján működött.
1956 kapcsán a lengyelek kifejezték szolidaritásukat, több megmozdulás zajlott Lengyelországban 1956 mellett. Az 1980-as években pedig, amikor Lengyelországban a Szolidaritás mozgalom bontakozott ki, akkor a magyar ellenzék fejezte ki támogatását.
