A megemlékezésen a Pannon Várszínház művészei, Kovács Ágnes Magdolna és Szente Árpád Csaba adtak műsort, közreműködött a Magyar Honvédség Légierő Zenekara.
Ünnepi beszédében Brányi Mária alpolgármester felelevenítette a Vörösmarty téri emlékmű történetét, ami nemcsak a Nagy Háború hőseinek állít emléket, de magában hordozza az azóta eltelt évszázad történelmi fordulatait is. Minden 1914 nyarán kezdődött, amikor Veszprém két ezredének katonáinak kézbesítették a behívójukat. A veszprémi katonák végigharcolták a világháború négy évét, megjárták Európa legnagyobb csatatereit, vérüket hullatták és életüket áldozták a hazáért. Mindezek után a háború végén hazatérő, mindössze 280 veszprémi honvédot senki sem várta a jutasi vasútállomáson.
A harcok elülte után megszületett az a mozgalom, aminek célja a hősök emlékének méltó ápolása volt: országszerte emeltek emlékjeleket a Nagy Háborúban elesettek előtt tisztelegve. A veszprémi első világháborús emlékművet csak meglehetősen későn, 1939. június 4-én avatták fel a Vörösmarty téren, azonban nem sokáig szolgálhatta célját. A második világháborút követően regnáló kommunista hatalom feledésre ítélte a Nagy Háború hőseit, megcsonkította és meggyalázta a világháborús emlékművet, amit csak a rendszerváltás után, 1998-ban állítottak helyre a veszprémi katonai hagyományőrző szervezetek és helyi civilek.
Az emlékművet és környezetét az első világháború századik évfordulója alkalmából újították fel 2016-ban, ekkor került fel rá csaknem nyolcvan év után a 31. Honvéd Gyalogezred mellé a Veszprémi Magyar Királyi 7. Honvéd Tábori Ágyúsezred emléktáblája is.
A vasárnapi megemlékezés zárásaként a résztvevők elhelyezték koszorúikat a hősi emlékműnél.
