„Fontosnak tartottam, hogy megtaláljuk azt az irányt, amely felé haladva, a modernkori követelményeknek megfelelően tudjuk átalakítani a képzést. Az eddigi modelltanterv nem tartalmazott módszertani leírásokat, és workshop-szerűen épült fel, aminek volt ugyan előnye, mert az érintett területeket nagyon sokszínűen tudták megmutatni. Viszont az alkalmazott módszer pedagógiai és pszichológiai hátterének ismerete nélkül nem mélyíthető igazán a tudás, és nem biztos, hogy a köznevelés feladataiban az előírt feltételeknek megfelelően, illetve valódi hatékonysággal tudnak működni a végzett hallgatók.
Sok szempontot kellett figyelembe venni, például az átalakulásra érett köznevelés jelenlegi helyzetét, illetve a kialakult generációs szakadékokat. Az infokommunikációs eszközök forradalma és a virtuális világ egy teljesen más impulzusközeget eredményez, ahol már nincs elsődleges kötődés az interperszonális kommunikációhoz. Ezzel már számos kutatás foglalkozik, és ezeket a kutatási eredményeket is be kell emelni a képzésbe. Például, hogy hogyan alakul a kommunikáció, vagy az időtöltés az Y generációs szülő és tanár, valamint a Z, vagy Alfa generációs gyermek között. Így könnyebben megérthetjük az iskolába kerülő gyerekeket.
Fontos, hogy az egyensúlyt meg tudjuk tartani: egyrészt legyen ott minden olyan modernkori vívmány, mint a Harry Potter, az okostelefon, vagy a pillanatnyiság, a mérleg másik oldalán pedig legyen ott a tradíció, a folyamat, és az egészséges identitástudat. Szintén hangsúlyos, hogy megtanítsuk kultúránkat szerethető eszközökkel elfogadhatóvá tenni, és, hogy a modern világ impulzusait hogyan alakíthatjuk úgy, hogy közben a gyermek igényelje a színházi kommunikációban történő részvételt. Magyarul váljon színházszerető emberré.
Újításnak számít a személyiségfejlesztés, vagy a reformpedagógiai módszerek tanulása, mindezeket szakterületük kiválóságaitól tanulhatják majd a diákok. Szeretnénk továbbá a képzésben résztvevő hallgatókat helyi iskolákban zajló, modern pszichológiai kutatásokba bevonni.
Célunk az is, hogy a szaknak legyen egy állandó műhelye, amit gyakorló helyként tudnánk használni, emellett pedig helyi, vagy környékbeli drámás és színházi csoportok befogadására is alkalmas lenne. A hallgatók öt éven keresztül fognak diákokkal, gyerekekkel találkozni, tehát a képzés teljes ideje alatt. Emellett kőszínházi gyakorlatot is szerezhetnek a Veszprémi Petőfi Színháznál, valamint a Soltis Lajos Színháznál.”
