Az emléktábla annak az épületnek a falán található, amelyben a költő 1848. március 5-én éjszaka megszállt – a városba egy színházi fellépés miatt érkezett.
A dombormű Csikász Imre munkája, amit Óvári Ferenc megrendelésére készített 1913-ban – elevenítette fel a megemlékezés szónoka, Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa. – Csikász a Petőfiről fennmaradt egyetlen dagerrotípia alapján készítette el a domborművet, igyekezett minél hitelesebben megragadni a költő portréját.
Márkusé Vörös Hajnalka
Az emléktábla felavatása 1913-ban, a város életének legpezsgőbb időszakában történt. Azokról az évekről beszélünk, amikor közadakozásból megépült a város első kőszínháza, ami néhány esztendővel később fel is vette Petőfi Sándor nevét.
Márkusné Vörös Hajnalka a korabeli feljegyzések alapján beszélt a költő veszprémi tartózkodásának körülményeiről. Mint mondta, a látogatása célját jelentő színházi előadáson nagy ovációval fogadták Petőfit, mert egy színházi alkalom – akkor és később is – nemcsak a szórakozás színhelye, hanem politikai színtér is volt. A költők pedig – ez közép-kelet-európai sajátosság – gyakran politikai szerepet is vállaltak.
A beszédet követően koszorúkat helyeztek el a domborműnél a szervezők – az Eötvös Károly Megyei Könyvtár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Tagozata és a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület – valamint a megemlékezésen résztvevő civil szervezetek képviselői. Petőfi Sándor két versét Felföldi Gábor, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja adta elő.
