Bojtor Károly 1933-ban született a Nógrád megyei Mátraverebélyen. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mesterei Pap Gyula és Domanovszky Endre volt. Gyakran dolgozott a kecskeméti művésztelepen. 1977-ben önálló tárlata volt a Műcsarnokban, de voltak tárlatai itthon (Szombathely, Debrecen, Pécs, Szeged) és külföldön (Bécs, Csehszlovákia, Lengyelország, Kanada).
Figurális műveire a realista szemlélet volt jellemző. Munkáival számos díjat nyert, 1967-1970-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Élete utolsó húsz évében Veszprémben alkotott. 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki. 1999. július 9-én halt meg.
Első önálló városi kiállítása 1997-ben volt a Vegyipari Egyetemen. Halála után 2000-ben a Művészetek Háza már rendezett emlékkiállítást, csütörtök délután pedig ismét itt (egész pontosan a Várgalériában) nyitottak műveiből tárlatot.
A „Tulsó Part” című emlékkiállítás megnyitóján Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója úgy fogalmazott, a Bojtor halálának huszadik évfordulóján nyílt tárlatban keresztmetszetet kaphatunk a festő életművéből, így azok is megismerhetik, akik most találkoznak először a Veszprémben két évtizedig alkotó művésszel.
A megnyitóra érkező közönséget Porga Gyula polgármester is köszöntötte. Mint mondta, személyesen nem ismerte a művészt, ám az életének legjelentősebb időszakát itt töltő Bojtor az elmondások szerint igazi veszprémivé, szinte fogalommá vált.
Neve és munkássága nem kopott meg, ami a helyi közösség erejének és Bojtor Károly lányának (Bojtor Zsuzsa) tagságával működő alapítványnak is köszönhető. A polgármester elárulta azt is, otthonában ő is rendelkezik Bojtor-festménnyel.
Bojtor Zsuzsa a megnyitón azt mondta, az édesapjáról készült honlap hamarosan megújul, ahol a tervek szerint digitalizált archívum formájában teszik közzé Bojtor Károly anyagait, így azok is gyönyörködhetnek a festményekben, akik személyesen nem tudják megnézni a kiállítást.
A „Tulsó Part”-on is kiállított Bojtor festmények jó része Veszprémben készült, ez az időszak Gopcsa Katalin művészettörténész szerint hallatlanul egységes képet mutat:
”A huszadik század megkérdőjelezésének, a műfajokat elvető, tiszavirág életű útkeresést jelentette.
Nem csatlakozott sem a zajosan jelentkező művészet új kifejezését kutató irányzatokhoz, sem a művészeti közélet nyüzsgő kavalkádjához, és az abban jelen levő csoportokhoz sem, mégis folyamatosan jelen volt az új otthonának választott Veszprém megye kulturális életének. (…)
Képei a biztos kézzel komponáló, nagy mesterségbeli festő jelenlétét bizonyítják”
- mondta a festőről.
A kiállítás április 28-ig tekinthető meg a Dubniczay-palota Várgalériájában.