Kádártán, a szobában gyakorolni, aztán 14 évvel később Ibizán játszani…
– A bátyámnak köszönhetően az első zenei élményem az elektronikus zene volt Hollandiából és Németországból érkező CD-ken és kazettákon. Később a testvérem akkori legjobb barátjával, Szigeti Péterrel (Dandy, Peter Makto) megnézhettem egy-két klubot, hogy hogyan is működik, majd 17 évesen vettem meg a lemezjátszókat, az első bakeliteket. Veszprémben szerencsére megvolt a kulturális infrastruktúra ahhoz, hogy megalapozhassam a jelenlegi karrieremet: volt igény az elektronikus zenére, így hamarosan rendszeres fellépője lettem a Mythosnak és a Patrióta Lokálnak. Az első közönségtapasztalataimat itt szereztem meg, később pedig Péterrel a jelenlegi csapatom alapjai is elkezdtek kibontakozni.
Hatalmas mérföldkő és a mai napig meghatározó inspiráció a munkámban az Ibizával kapcsolatos élményem: 2015-ben egy verseny fődíját elnyerve, júniustól-szeptemberig a szigeten voltam két másik fiatal DJ-vel. A program részeként világhírű klubok működését nézhettük meg, illetve felső kategóriás lemezlovasokkal találkozhattunk és megismerhettük a legnagyobbak technikáit.
Saját atmoszférát teremtünk
A gyerekkori ismeretség egy egész életet átszövő munkakapcsolattá és barátsággá nőtte ki magát Szigeti Péterrel.
– A Truesounds csapatában négyen vagyunk lemezlovasok. Mivel szeretünk magunknak létrehozni egy atmoszférát, rá kellett jönnünk, hogy ez úgy működik, ha mindent magunknak csinálunk, így tudjuk legjobban közvetíteni zenei üzenetünket.
A csapat DJ-ként, producerként, rendezvényszervezőként és kiadóként is funkcionál: ez a négy láb folyamatosan erősödve teszi teljessé a Truesounds munkáját. Fantasztikus érzés volt, amikor szeptemberben az egyhetes ibizai utunkon elmentünk egy buliba az egyik kedvencünket meghallgatni, majd egy óra múlva, a tánctér közepén állva meghallottam azt a zenét, amit otthon készítettem: óriási pozitív töltést ad, amikor a saját kreatív produktumod eljut a világ egy távoli pontjára. Elkezdeni itthonról valamit, teljesen autodidakta módon, majd külföldi és belföldi lehetőségekkel terjeszteni a zeneiséget, hogy mi kik is vagyunk, ez már siker a végső célok felé vezető lépcsőn.
Egy otthonos klubban masszaként ölel a tömeg
– A legerősebb koncertélményemet Ibizán éltem meg: játszhattam a Club Space-ben. Hazai fronton a Sziget Fesztivál az egyik legjobb fellépés az évben, de én kifejezetten imádok klubokban koncertezni: egy otthonos klubban, ahol a DJ pultot körülöleli a tömeg, olyan a közönségkapcsolat, mintha benne lennél ebben az euforikus masszában, amit a buli atmoszférája és az emberek alkotnak.
Egy lemezlovas napja
Hétfő reggel 8 órakor megkezdődik a munka, hétvégén kirándulás a családdal és vasárnap rántott hús a mamánál: így képzelünk egy átlagos családi életet, de a DJ-k mindennapjai másként zajlanak.
– Mivel mi hétvégén dolgozunk elsődlegesen, ezért hétköznap tudjuk kipihenni azt, amit hétvégén nem. Azon kívül, hogy a szakmánk leglátványosabb része hétvégén történik, hétköznap is rengeteg a teendő: fél kilenckor kelek és hétfőtől a fő program, hogy megalkossam azt a hangzást, azokat a zenéket, amiket kiadunk vagy hétvégén játszunk. Napi szintű feladat, hogy az ember kicsit előremutató legyen, mert a mi zenei vonalunkban kiemelten érvényes az, hogy nem játszhatjuk a tegnap zenéjét, aktuálisnak kell lenni.
Bátran ugrálhatok a szikláról
A kreatív szakma az általános szemlélet szerint nem egy “életbiztosítás”. Gergő nem cserélne senkivel, de ő is felkészült a nehezebb időkre.
– Nem változtatnék semmin, tetszik ez az élet. Ennek ellenére 2011-ben lediplomáztam gazdálkodási és menedzsment szakon, leginkább azért, hogy ha meginog a talaj, ne csússzak meg. Olyan ez, mint egy biztonsági kötél: bátran ugrálhatok a szikláról, mert tudom, hogy megóv a kötél, közben pedig hatalmas élményt nyújt az ugrálás.
Ha szórakoztatni tudod az embert, akkor elérted az élet csúcsát
A világ hét csodája közül, érthetetlen okból, egyik sem zene. Tényleg csak a kőből és fémből álló materiális alkotások lehetnek maradandók?
– Néha az ember elgondolkodik azon, hogy mi az a maradandó, amit ad, és hogy például mennyire menő, ha valaki hidakat épít, hiszen a híd évszázadokig áll mementójaként munkájának: ezt nem lehet összehasonlítani azzal, hogy hétvégén elmegy valaki zenélni. Idővel azonban rájöttem, hogy amit képviselek a zene útján, élményt ad másoknak: a zene egy közvetítő közeg, ami összehozza az embereket. Kitölti az ürességet, teljessé teszi az életet és közösséget teremt. Stan Lee gondolata után, hogy “ha szórakoztatni tudod az embert, akkor elérted az élet csúcsát”, úgy gondolom, a legmagasabb szintű dolog, ha mosolyra tudsz fakasztani másokat.
Már nem elég, ha csak mások zenéit adod
Dj-nek lenni mindig kultusz szakmának számított. De vajon elég-e egy merész álom és az akarat, hogy valaki híres legyen? Mi a recept?
– Azt mondanám először, hogy mindenki kösse fel a gatyáját, mert ez már nem olyan egyszerű. Amikor én elkezdtem, meg kellett tanulni bakelit lemezjátszókkal dolgozni, ami elég komoly technikai tudást igényelt, de a mostani zenelejátszók szinte automatikusan megoldanak mindent, így könnyű bekerülni a piacra. Jelenleg csak DJ-ként senki ne kezdje el: a lényeg, hogy kitűnj és megmutasd, hogy te milyen saját zenével tudsz kiállni egy színpadra, hogy ki vagy, mit akarsz. Az egyéniségedet adni, kicsit marketingessé, producerré válni és rengeteg befektetett energiával magas minőséget nyújtani a közönségnek: ez az egyetlen recept.
Fotók: Kovács Bálint, trsnds.com, Burn Energy
A cikk eredetileg az Ecoport magazinban jelent meg.
