Eredendően az országban készült fotói miatt figyeltünk fel Danira, amelyeket az Instagramon tett közzé. A szigetet pár éve valóságos kultusz övezi, nem mellékesen azért is, mert itt forgott a Trónok harca több jelenete és az ország kiváló sarki fény megfigyelőhely. Izland Dani radarján is ott volt, de azt, hogy végül itt telepedik le párjával, Szabó Zsuzsival, a véletlen hozta.
„2012-ben a Rockmaraton Fesztiválon összehaverkodtam egy lánnyal, akivel több közös ismerősünk is van Veszprémben – meséli. – Sokáig nem találkoztunk, de pár éve ismét elkezdtünk beszélgetni, akkor említette, hogy egy hotel igazgatója Izlandon, és éppen recepcióst keres. Korábban Cambridge-ben dolgoztam, majd hazajöttem, de nem találtam a helyem, így megragadtam a lehetőséget. 2016 nyarán mentem ki Izlandra, Zsuzsi később követett.
Kezdetben az ország déli részén dolgoztak, majd 2018-ban költöztek át jelenlegi helyükre, a nyugati részen fekvő Snæfellsnes félszigeten található Hellnarba, az elmúlt két év alatt pedig bejárták a sziget nagy részét.
Csak te vagy és ez a vad, monumentális táj
Állni egy 100 méter magas, dübörögve lezúduló vízesés, egy folyamatosan mozgó, gigászi gleccser vagy egy kéngőzt kipárolgó vulkán mellett – ez az, amit itthonról el sem tudunk képzelni, milyen szédítő érzés. Izland gyönyörű és monumentális, ám kiszámíthatatlan, ami megköveteli az alkalmazkodást. „Nem ritka, hogy 120 km-t tükörjégen kell vezetnünk, ha el akarunk jutni a legközelebbi települések egyikére, de turistaként is menned kell esőben is, ha látni akarsz valamit” – meséli Dani. Itt tényleg a természet az úr, emiatt viszont végtelenül nyugodt a sziget.
A hazánknál alig nagyobb Izlandot mindössze 330 ezren lakják, a lakosság 2/3-a pedig a fővárosba, Reykjavíkba tömörül – vidéken elvétve találni egy-egy embert, és a tömegközlekedés nem létezik.
„Hellnarban nagyjából hét fő él, a legközelebbi, igen drága kisbolt 40 perc autóútra van tőlünk, ha olcsóbban szeretnénk bevásárolni, néha egy órát is kell utaznunk” – szemléltetik. Nehéz belegondolni, hogy él így meg egy hotel, de meg tud. Turista és látnivaló is akad bőven – itt található a vulkán, amelybe Jules Verne Utazás a Föld középpontja felé című regényében leereszkednek a kalandorok, de van „pici” nemzeti park, gleccser, vízesés, sok fóka, orka és bálna.
Kétségtelen, Izland a mi szemünkkel nézve nem mindennapi. A helyiek imádnak minden furcsaságot megfőzni: bárányherét felvágva, cápahúst rothasztva, de Daniék ettek olyan lazacpisztrángot is, amelyet három hétig birkaürüléken füstöltek – a feltételezésekkel ellentétben meglehetősen finom volt.
A legnagyobb különbség azonban a szociális interakciók hiánya. „Kint nem nagyon fordul elő, hogy véletlenül összefutnál egy ismerőssel és beülnétek valahova. Nincs meg az a fajta kocsmakultúra, ami nálunk, vagy csak a fővárosban, de rövid időn belül ott is minden bezár” – magyarázzák.
Nem a szépet keresem, hanem a valódit
Ettől függetlenül Izlandon sem unatkozni. A fotózás szerelmeseinek mennyország a sziget, ami hozzájárult ahhoz, hogy Daniék kezükbe vegyék a kamerát. „Korábban is érdekelt a fotózás, volt is egy DLSR gépem, de jobbára csak a polcon pihent. Izlandon viszont adott a téma, hiszen elképesztően egyedi és csodálatos táj vesz körül bennünket, ami mindig tartogat meglepetéseket” – mondja.
Azóta több területen is kipróbálta magát, mostanra pedig kezd kialakulni – a hobbiként indult fotózást immár komolyan véve –, milyen vonalon szeretne mozogni. A löketet ismét egy utazás adta. Dani és Zsuzsi 2018 végén hét hetet töltött Ázsiában, többek közt Nepálban, ami igazi revelációként hatott. „Nepál varázslatos és sokkoló, ahol a csodás építészeti emlékek és az emberi tökéletlenségek: a koldulás, a természetesen kezelt halál kéz a kézben járnak. Ott jöttem rá, mi az, amit meg akarok mutatni: azokat a sokkoló és hagyományosan nem szép pillanatokat, amiket utazóként elsőre nem fotóznál le. A szegénységet, a betegséget, a veszteséget – az igazi életet. Szeretném egy kicsit kontrasztba állítani a fotóimmal az Instagram idealizált világát a mesterkéletlen valósággal."
Csak el kell indulnod, és a világ kinyílik
Dani ezért szeretne minél többet utazni: vissza Nepálba, Indiába a nyomornegyedek világába – lehetőleg minél szélsőségesebb helyekre. „Bennem van a határok feszegetése, akár a sarkkörön is mennék feljebb” – mondja. Tervük van bőven. „Szeretnénk egy saját céget, aminek részét képezné a fotózás, túraszervezés, de árulnánk kézzel kötött holmikat is, amiket Zsuzsi anyukája készít – például tradicionális izlandi pulcsit. Persze ez sok együtt, úgyhogy először nem ártana strukturálni.”
Úgy tűnik, hosszabb távon terveznek Izlanddal. „Amíg jól érezzük magunkat, maradunk. Ha már nem így lesz, tovább állunk.” Dani és Zsuzsi szerint épp ez az, amit az elmúlt két év legnagyobb hozadékaként megtanultak, és amit szeretnének másokban is tudatosítani.
„Sokan mondják, milyen szerencsések vagyunk. De ez nem szerencse kérdése, és nem is azé, hova születsz. Nepálban a túravezetőnk anno mezítláb szaladgált a hegyen teherhordóként napi 2 dolláros bérért, majd megtanult angolul, kapcsolatokat épített, és ma már járja a világot. Ahogy mi is, ő is nyitott volt és élt egy lehetőséggel, ami újakat gerjesztett. És ezt bárki megteheti. De sokan megelégszenek azzal, hogy a szűkös valóságuk falain belül mozognak. Pedig csak ki kell lépni a komfortzónából, és a világ kinyílik előtted.”
Fotók: Puskás Dániel, Szabó Zsuzsi
