Pedig amikor először elkezdtek gyülekezni az égen a fellegek szombat késő délután, aztán rövidesen teljesen szürkévé fakult a város a felhők alatt és széllel, mennydörgéssel, villámmal és esővel megérkezett a vihar Veszprémbe is, még nagyon úgy tűnt, hiába a számos remek szabadtéri program, amivel a Művészetek éjszakája szervezői készültek, ez az este nem sok jót tartogat.
A szintén erre a napra tervezett Juhannus napot és a tüzes csónak vízre eresztését el is kellett törölni, és sajnos a vár macskakövei sem zenélhettek, hiába találta ki ezt a jópofa ötletet a Laczkó Dezső Múzeum.
Azért szerencsére akadt néhány tucat lelkes kultúraszerető, akiknek holmi vihar nem vehette kedvét, hogy a zárt helyszíneken élvezhessék az éjszakai múzeumi barangolást. A Várbörtönben például Herczeg Attila százados vezette körbe az érdeklődőket személyes történetek felidézésével, a Hősök kapujában zenélő múzeumi tárgyakat tekinthettünk meg, míg a Dubniczay-palotában Góg Angéla food designer és formatervező mesélt arról, mi a titka egy műalkotás szintű étel elkészítésének.
Aki szerette volna, saját kis tégláját is elkészíthette a Teguláriumban – a gyerekek rossz időre fittyet hányva boldogan is festették alkotásaikat, amiket természetesen haza is vihettek. Az épület udvarán aztán később a Banzáj Jam Session is rázendített, fricskát mutatva a korábbi égzengésnek.
Mire alkonyodni kezdett, a természet is úgy döntött, kegyes lesz, és mintha csak az éjszakai fényfestésre akarna reflektálni, az elvonuló vihar nyomán a naplemente csodálatos fényekbe vonta a Vár utcát. Érdemes volt kimerészkedni a rossz idő ellenére is, mert aki jókor jött, különösen szép pillanatokat kaphatott el.
Nemcsak István és Gizella szobránál, de aztán a bevilágított Hősök kapujánál is, ahol 21 óra után már a Méhkas Dia Project varázsolt, majd 22 órától tűzzsonglőrök hozták el a tipikus Szent Iván éj környéki hangulatot.