A bökkenő csak az, hogy a szaloncukor történetében nincsenek nevek. Annyit tudni, hogy híres mestercukrászok műhelyében született a múlt században, de az édesség igazán a századfordulón vált divatossá, amikor a polgári lakások szalonjában cukorkával feldíszített karácsonyfát állítottak. Talán így lett a neve szaloncukor.
1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-francia szakács A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, amelyben nem kevesebb, mint tizenhétféle szaloncukrot ír le. Van közte például szalon-ananász czukorka, szaloncréme-bonbon, szalon-marasquin-czukorka, szalon-pisztáczia-czukorka és így tovább...
Nekünk vidéken általában nem volt pénzünk se drága cukrászdai, se bolti nyalánkságokra. Mégis, vagy éppen azért, feledhetetlenek azok a decemberek, amikor drága jó nagyanyánk hozzálátott előbb a szaloncukrok, majd a karácsonyi habkarikák, aprósütemények és végül a karácsonyi kalácsfigurák sütéséhez.
Hajnalban tüsténkedett, hogy ne lássuk meg mi, gyerekek, majd csak a karácsonyfán. Reményteljesek és felhőtlenül boldogok voltak azok a vanília-, fahéj-, mézillatú reggelek. Nagyanyám minden szeretetét és ötletességét belesütötte ezekbe a finoman illatozó karácsonyi édességekbe a megbolygatott otthon védelmében. Milyen fenséges íze volt az ő diós szaloncukorjának, ahogy szétolvadt a szájban. Azóta is hiába keresem azt az ízt, pedig ma már óriási a választék a boltokban kitűnőbbnél kitűnőbb kimért és tömegtermékből.
Egyébként tapasztalatom szerint majdnem mindegy, hogy milyen ízesítésűt veszek, a végén úgyis lezabáljuk a fáról. Ha túl korán veszem meg, akkor előfordul, hogy már az ünnep előtt rájárunk, így hangolódván a karácsonyra. December 25. után pedig azért csábul el az ember még egy-két doboz erejéig, mert leárazzák, aminek ugye mégsem lehet ellenállni. Sőt, ideális fogyasztóként ilyenkor kitör belőlem a nyughatatlan kutatóvágy és minden józan fogyókúrás logikával dacolva, akár több dobozzal is kipróbálok, csakhogy megbizonyosodjam róla, a karamellás ízletesebb-e a marcipánosnál, netalán az almásnál, vagy fordítva. Csak, hogy jövőre tudjam.
Ha jobban belegondolok, e nagy csábítás okán már-már a szaloncukorevés mártírjának is gondolhatnám magamat. Ennek jegyében azt mondom, a szaloncukor feltalálója mellett ilyenkor karácsony táján gondoljunk tisztelettel önmagunkra, az evés mártírjaira is.
Nagyanyám receptjeiből - szaloncukorka
Fél kiló cukrot 3 deci vízzel, 1 evőkanál burgonyasziruppal sűrűre főzünk. Levéve a tűzről, kevés hideg vízzel a tetejét megspricceljük és hideg helyen kihűtjük. Ha kihűlt, fakanállal fehérre keverjük, és négy részre osztjuk. Az egyik részt folytonos keverés mellett finomra reszelt narancshéjjal, a másik részt kakaó- vagy csokoládéporral, a harmadik részt tetszés szerint likőrrel, a negyediket gyümölcsízzel ízesítve keverjük ki. Fapálcikákból négyszögletes formát készítünk, ráhelyezzük egy márványlapra és beleöntjük a cukormasszát. Ha kissé megszilárdult, nedves késsel kockára vágjuk, zsírpapírba és ezüstpapírba csomagolva felkötözzük a karácsonyfára.
