Amit, természetesen méltányolnunk kellene, de eléggé nehezen megy, ugyanis most kell megszámolni a fenyődíszeket meg a pénzünket, számba venni a vendégeket, a szeretet ünnepe ürügyén békítési hadjáratot indítania az egymással éppen nem beszélő rokonság körében. Ilyenkor derül ki, hogy a nemzeti létre törő támadásokról szóló politikai megnyilatkozásokat tán inkább a virslievés idejére, vagy még későbbre, úgy vízkereszt tájára hasznos időzíteni, mert akkor a nép jobban oda tud figyelni. A bevásárlások előtti edzőtréningjeink hevében azért fel-felkapja a fejét az ember, mert az a szófoszlány, hogy „öszödi” már a szöveteinkbe rágta be magát, aztán a szatyorcipelés sem annyira megerőltető szellemi foglakozás, hogy ne induljon be a Pavlovi-reflexünk, amint megüti a fülünket az öszöd, és megüti, mert a napi hírekben már megint ezzel foglakozik a tévéhíradó. Aztán erről azonnal eszünkbe jut az elkúrtuk, annál is inkább, mert a pénztárcánkból is ez derül ki. Akárhányszor belenézünk. És mostanában sűrűbben kell belekukkantani, mert itt a karácsony. Vitathatatlan - töprengünk sorban állva a hentesnél -, hogy valami, sőt minden nagyon el van kúrva, aztán három év sem volt elegendő ahhoz, hogy a nagy titkokat őrző/kukkoló nemzetbiztonsági hivatal kiderítse, hogyan is volt akkor azzal az öszödel.
Hát úgy volt, hogy azóta is egyre jobban el van kúrva. Gázolajdrágulás, elbocsátások, sztrájk, százmilliós végkielégítések állami cégeknél, költségvetési megszorítások, uzsorások, szociális kártya, cigánybűnözés, bedőlt hitelek, itthon meg áramszámla, gázszámla és nem utolsó sorban karácsony. Aztán most az a kérdés, mondják a hír és közvélemény-gyártók, hogy használta-e valaki a Nemzetbiztonsági Hivatalt pártpolitikai manipulációra. Hogy mireeee? Hát igen. Tán hagyjuk ezt vízkereszt napjára.
