Bizonyos dolgokkal szembesülnünk kell, pont most az új év második napján. Nem elsején, mert akkor még nem jött el az ideje és nem harmadikán, mert akkor már késő. Belenézünk a legendás illatú káposztás lábosba, az alján még van valami, ami rossz emlékeket kelt. Szaloncukor szerteszét. Vagy öt kalácsvég árválkodik egy tányérban. Szilveszteri virslimaradványok - a kutya is rosszul van tőle - pezsgősüvegek, és egy kókadt karácsonyfa. Ezt most el kell intézni: el kell mosni, ki kell dobni, le kell szedni. Rendet kell teremteni és belevágni az új esztendőbe! Nézzük, mi is a teendő?
Miután eltakarítottuk a letűnt napok materiális emlékeit, a mai napon még arra kell csak ügyelnünk, nehogy lazára vegyük a dolgokat s figyelmetlenül kapcsolgassuk a távirányítót! Mert ezek képesek arra, hogy a szilveszteri műsorból ismételjenek. Ekkor elvetemültséget feltételezek róluk, ezért azt ajánlom válasszák a kisebb rosszat, és kotorják elő a közüzemi számlákat, amelyeket az év utolsó napjaiban csak úgy besuvasztottunk a fiókba, mert az ünnepi hangulathoz nem illő gondolatokat támasztottak.
Közben be lehet venni a szódabikarbónát, attól rendbe jön az ember gyomra. Aztán elő lehet venni a gyereket, s közölni vele, vége a karácsonyi szünetnek, tudja-e, merre van a táskája és idegesen megkérdezni, miért van darabokban az ajándék űrrobot. A nagymama menjen haza, legyen már csend, és az asszony se főzzön jó ideig savanyú káposztát, sőt ne főzzön semmit, mert ételszag van és ne is porszívózzon, ne csörömpöljön az edénnyel, mert mindenkinek fáj a feje. Majd lehet egy nagyot sóhajtani és utána nézni, mi maradt a fizetésből. Meg a kafetériából. Akár meg is mondhatom, hogy semmi.
Ezután nézzük mi újság 2010-ben. Hát egy újság van, ami úgy szól, hogy „drágul”. Hogy mi? Hát úgy nagyjából minden, tán eltekintenék a felsorolástól.
Húzzuk ki magunkat és nézzünk a szebb jövő elé.
