Február 15-én múlt harminc éve, hogy a visegrádi négyek – illetve akkor még hármak – Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia együttműködést kötött gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeik közös képviseletére. A csoport 1999 óta soros elnöki rendszer szerint működik; július elsején a tisztséget Magyarország veszi át Lengyelországtól, így a kiállítás ezt is ünnepli.
Dr. Navracsics Tibor kormánybiztos a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, „ma amikor naponta nemzeti érdekkonfliktusokat látunk, és az egyes országok akár a konfliktust is vállalva próbálnak érvényesülni, ritkaságszámba megy egy olyan sikeres együttműködés, amely az elmúlt harminc évben nemcsak a létjogosultságát bizonyította, de az Európai Unión belül és Európán belül is az egyik legsikeresebb együttműködéssé nőtte ki magát.”
Navracsics emlékeztetett, a Visegrádi Csoport kettős céllal jött létre: egyrészt a tagok szerettek volna megszabadulni közös, terhes múltjuktól, minél hamarabb kiverekedni magukat a szocializmus posványából, másrészt a küszöbön álló euroatlanti integrációban egymást segítve minél jobban megállják a helyüket. Azt mondhatjuk, a harminc év alatt mindkét feladatot teljesítette a csoport – vélekedett a kormánybiztos.
A hivatalos együttműködés mögött azonban van egy másik, rejtett együttműködés is, ami tulajdonképpen az egész lelkét is adja: az ezer éves lengyel–magyar barátság, amelynek erejét csak az elmúlt száz évben is számos esemény bizonyította. Gondoljunk csak a visztulai csodára, 1939-re, amikor a magyarok menedéket biztosítottak a megszállt Lengyelországból elmenekült lengyeleknek, vagy 1956-ra, amikor utóbbiak segítették a magyarokat. Mindez az összefogás pedig a jövő irányát is kijelöli, mely remélhetőleg legalább olyan sikeres lesz, mint az elmúlt 30 év.
Porga Gyula polgármester szerint bár harminc évről beszélünk, az együttműködés valójában ennél hosszabb időt fed le, hiszen több száz éve él egymás mellett a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar nép, s ugyan nem mindig volt konfliktusmentes ez az időszak, sokszor tudtunk együtt gondolkodni. S még ha csak harminc évről is beszélünk, ez már nagy eredmény: egy ilyen hosszú kapcsolatot nem könnyű megtartani. Éppen ezért az évforduló üzenete, hogy a csoport együttműködése bizony nem csak egy formális megállapodás.
„Hiába azonban a nagypolitikai akarat, ha városok szintjén nem működik a kapcsolat” – figyelmeztetett a polgármester. Márpedig 2010-ben, polgármesterré választása idején inkább előbbi volt igaz. „Kínával, Dániával, Finnországgal szoros kapcsolatunk volt, a szomszédos országok városaival azonban szinte semmi. Éppen ezért akkor paradigmaváltásba kezdtünk, elkezdtünk keresni a környezetünkben a városokat, akikkel együttműködhetnénk. Tartuval ma már nagyon mély a kapcsolatunk, Nyitrával is együttműködik, rövidesen pedig a cseh Most városával is megállapodunk. Persze a cél az, hogy ne csupán a polgármesterek működjenek együtt, hanem az emberek között is kialakuljon kapcsolat – úgy tűnik, ma már ez baráti szintre emelkedett.
Andrzej Kalinowski, a Lengyel Köztársaság konzulja arról beszélt, bár sok politikai együttműködés létezik a világon, számos közülük rosszul működik vagy hamar felbomlik. „A V4-nek is vannak erősebb-gyengébb korszakai, de az biztos, hogy nemzetközi szinten is felhívta magára a figyelmet. A kapcsolatot pedig többek között kulturális együttműködésekkel, tudományos, oktatói és ifjúsági csereprogramokkal is erősítik, amelynek köszönhetően kisebb-nagyobb befektetések valósulhattak meg a városokban.” A konzul hozzátette, a kiállításon felidézhetjük ezeket a sikereket is a történelmi képkockákon, a jövőt illetően pedig sok sikert kívánt Magyarországnak soros elnökségéhez.
A V4 plakátkiállítás július 16-ig tekinthető meg a Városháza aulájában.
