Küldjünk képeslapot!
Ha máshogy nem, virtuális formában még megtehetjük, jövőre pedig lepjük meg egy távol élő, kedves barátunkat vagy családtagunkat azzal, hogy néhány kedves szóval, kézzel fogható módon kívánunk neki kellemes ünnepeket.
Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum
Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum
Fessünk tojást!
Gyerekként még természetes volt, hogy húsvétkor hímes tojást festünk, aztán sokan elhagytuk ezt a hagyományt és csak a családalapítás idején térünk vissza hozzá, pedig a tojásdíszítés akár meditatív tevékenység is lehet (persze ha van affinitásunk az ilyen tevékenységekhez). Ha szeretnénk környezettudatosak lenni, használjunk olyan természetes színezőket, mint a vörös káposzta, a csipkebogyó, a hagymahéj vagy a spenót.
A húsvéti ünnepek közeledtével festi a tojásokat özvegy Tamásné Rigó Borbála unokájával és dédunokájával Öregcsertőn, az ötvenes évek első felében (Forrás: Magyar-fotó)
Korabeli képeslapon a húsvéti tojásfestés ( Forrás: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)
Keressünk fel egy állatfarmot!
Ez nem kifejezetten húsvéti hagyomány, azonban ma már viszonylag kevesen mondhatják el magukról, hogy nyulat, kiscsibét, kacsát vagy bárányt tartanának otthont, azaz az ünnephez köthető állatokat. Pedig milyen jó is megsimogatni egy pelyhes kiskacsát vagy megvakarni egy bárány feje búbját. Valószínűleg nem csak a gyerekek fogják imádni, ha alternatívakánt felkeresünk egy falusi vendéglátóhelyet, ahol állatokat is tartanak.
Fotó: Lipovits Károly / Fortepan, 1956
Egy kislány nyuszival ajándékozza meg locsolóját a bánki szokás szerint. (Bánk, 1959.03.25., MTI Fotó: Urbán Nándor-Fehérváry Ferenc)
Kalocsai népviseletbe öltözött lányok báránnyal 1956 húsvétján (Fotó: MTI, Járai Rudolf)
Keressünk csokitojást!
Gyerekkorom egyik legkedvesebb emléke volt, amikor a nagyszüleim az udvaron és a kiskertben elbújtatták a csokitojásokat és a testvéremmel a mi feladatunk megkeresni az összes édességet. A csemetéken kívül ezúttal vonjuk be nyugodtan a többi családtagot vagy a barátokat is: külön-külön mindenki dugja el a csokikat, hogy aztán mindenkinek jusson a mókából meg a finomságokból.
Húsvét 1966-ban (Fotó: Jakab Antal, Fortepan)
Locsolkodjunk!
Ha játéknak fogjuk fel a dolgot, a locsolkodás valójában – még egy vödör vízzel is – szórakoztató lehet. Vegyünk példát az őrhalmiakról, ahol annak idején a lányok is vödröt ragadtak, hogy a fiúk se hervadozzanak. Persze mielőtt bárkit nyakon öntenénk a hideg vízzel, győződjünk meg róla, hogy nem fogja zokon venni a dolgot.
Miske, 1955.04.10. Az első locsoló Kiss János kölnis üvegből meglocsolja Király Ilonkát, Király Péterné hímes tojással és süteménnyel kínálja a fiút. (Fotó: MTI Fotó / Magyar Fotó: Tormai Andor)
Így is lehet védekezni a hideg víz ellen. (1964. MTI-fotó: Fehérváry Ferenc)
Vagy vissza is lehet vágni. Őrhalom, 1961.03.31. Egy legényt fog le két lány húsvét keddjén, hogy falujuk hagyományai szerint egy vödör kútvízzel locsolja le. (Fotó: MTI, Bajkor József)
Szenteltessük meg az ételt!
A görögkatolikusok és az ortodox keresztények között a mai napig hagyomány a húsvét vasárnapi ételszentelés, ahol az ünnep jellegzetes ételeit (a sonkát, a kalácsot, a tojást, a bort) megáldja a pap. Régebben egyébként előbbieket nem a boltban szerezték be az emberek, a húsvéti sonkáról például már jó előre gondoskodtak a korábbi disznóvágás alkalmával.
Húsvéti ételszentelésre várakozók az Istenszülő oltalma görögkatolikus templom kertjében, 1976-ban (Fotó: Bencze László / Fortepan)
A sonkát saját maguk készítették a falusiak. Éléskamra az 1940-es évekből ( Fotó: Fortepan)
Gondoljunk az elhunyt szeretteinkre is!
Főleg a német falvakban volt szokás a virágvasárnap megszentelt barkával feldíszíteni a temetőkben az elhunytak sírját. Ha akad otthon barkaág, tegyünk így mi is.
Szentelt barkaágak tétele a hozzátartozók sírjára, Veszprémfajsz, 1988, Róka Lajos felvétele / Forrás: Laczkó Dezső Múzeum
Nyitókép: Népviseletbe öltözött fiatal lányok szaladnak a locsolók elől Vizslás utcáján 1982. április 5-én. Forrás: MTI Fotó - Tóth Gyula
