A világon körülbelül 1000 mesterséges nyelv létezik, ezek olyan nyelvek, amelyeket tudatosan, mondhatni tervezőasztalon hoztak létre nyelvészek és nem természetes fejlődés útján, a kultúrával együtt alakultak ki. A legismertebb ezek közül az eszperantó, amit még 1887-ben Lazar Markovics Zamenhof, lengyel filológus alkotott meg azzal a céllal, hogy egy nemzetektől független, mindenki számára alkalmazható közös nyelvet adjon az emberiségnek. Az eszperantó végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a kitalált nyelvek listája viszont az évtizedek alatt tovább bővült. Ráadásul nemcsak a tudományos akadémiák nyelvészeti iskoláiban, hanem az irodalom, de még a filmtörténet is tele van ilyen kitalált nyelvekkel. Így pedig nem kell akadémikusnak lenni ahhoz, hogy valaki elmélyedjen, sőt megszólaljon valamelyik fikciós történet varázslatos lényeinek nyelvén.
Így van ezzel Rácsai Róbert is, az a veszprémi általános iskolai angoltanár, aki az angol mellett a Gyűrűk urából ismert tündék nyelvén is beszél. Pontosabban a quenya nyelvet bírja, hiszen olyan, hogy tünde nyelv, önmagában nem létezik, sokkal inkább egy nyelvcsaládot jelent, amennyiben a tudományos kategóriákat alkalmazzuk a regény kitalált világában is. J. R. R. Tolkien, a Gyűrűk ura mondavilágának megalkotója – hiszen nyugodtan nevezhetjük mondavilágnak a regényeken átívelő kusza történetszálakat – életművében jóval többet tett le az asztalra, mint a Hatalom gyűrűi történetének elmesélését. Bár regényei kétségkívül a világ legnépszerűbb könyvei közt foglalnak helyet, ő maga elsősorban nyelvész volt, a Gyűrűk urában pedig több, mint egy tucat varázslatos népcsoportot saját nyelvvel is felruházott. Ebből a regényekben és a filmadaptációkban is felvillan jónéhány mondat, például a tünde királynő, Galadriel, vagy harcos tünde, Legolas szájából, de valójában ezen mondatok nem csupán a jelenetek kedvéért jöttek létre, komplett szókincskészlet és nyelvtani szabályok állnak mögöttük. Sőt, a tündéknek, ahogy már korábban utaltunk rá, nem egy, hanem rögtön két különböző nyelvet is megalkotott Tolkien, mindegyik esetében más-más eredettörténettel. Ezek a sindarin, amely 2500-3000 szóból áll, valamint a quenya, amellyel 4500 kifejezést lehet megfogalmazni. Ez a szókincs és a kidolgozott nyelvtanuk mindkettőt alkalmassá teszik arra, hogy akár ma is beszélhető nyelvek legyenek, sőt vannak, akik valóban meg is tudnak szólalni ezeken a nyelveken.
Rácsai Róbert pontosan ilyen ember, aki még katonai szolgálata alatt fogta először kezébe Tolkien műveit, a leszerelés után pedig még mélyebben beleásta magát az életműbe. Ekkor találkozott össze Róbert eredeti szakmája, egyben érdeklődési körének középpontja, a nyelvészet az angol író által megteremtett képzeletvilággal és annak mesterséges nyelveivel.
Megszámlálhatatlan, elsősorban angol nyelvű forrást felhasználva autodidakta módon fejlesztette quenya nyelvtudását, a szókincstől kezdve a bonyolultabb mondatokig. De nem állt meg ezen a szinten, hogy csupán a baráti körét szórakoztassa nem hétköznapi tudásával, vagy némely esetben, ha a diákok kiharcolják, egy-egy angolórából lecsípve 10 percben quenya gyorstalpalót is tartson. Róbert nevéhez fűződik egy nyelvkönyv a Tie Quenyanna és az első Quenya-Magyar, Magyar-Quenya szótár elkészítése is. Lényegében a saját hiányérzete hívta életre ezeket a könyveket, hiszen azok az angol források, amelyekből ő tanulta meg a quenya nyelvet, sokkal inkább tudományos megközelítéssel fordult Tolkien nyelvészeti munkája felé, Róbert viszont egy bárki számára befogadható, összesen 11 leckéből álló nyelvkönyvben foglalta össze azt a tudást, amivel szerinte B1-es szintre el lehet jutni quenyából.
Ezekért a munkáiért a Magyar Tolkien Társaság kitüntetését is átvehette, mégis ez a közösség nem csak ezért fontos az ő számára. Ugyanis csak a Tolkien örökségét ápoló társaságban tudja Róbert ápolni és fejleszteni kitanult nyelvtudását, hiszen nincs egyedül ezzel a tudásával Magyarországon.
A quenya tehát alkalmas arra, hogy komplett társalgásokat folytassanak le ezen a nyelven, Róbert szerint azonban mégsem lehetne használni a mai világban egy egész népcsoport, vagy kultúra kommunikációs eszközeként. Erre pedig egyszerű a magyarázat, a quenya szókincse kizárólag olyan szavakat tartalmaz, amelyekkel a Gyűrűk ura univerzumában fejeztek ki dolgokat, így tehát nincs megfelelője az olyan XXI. századi eszközökre, mint például a telefon, autó, televízió és még hosszan sorolhatnánk a mai ember életében mindennapos szavakat. Persze ezt az akadályt is át lehet hidalni azzal, hogy a quenya beszéd közben a beszélő körülírja ezeket a kifejezéseket a meglévő szókincset felhasználva.
Ha hasonlítani szeretnénk ma is élő, eredeti nyelvekkel, a quenya főleg a finnből merít hangzásilag – ez volt az egyik kedvence Tolkiennek – a nyelvtana pedig inkább a latinra hajaz. Ezzel szemben a sindarin a wales-i nyelvhez hasonlítható főleg. Ez azért is érdekes, mert a Gyűrűk urában a quenya és a sindarin rokon nyelvekként jelennek meg, ezzel szemben a finn agglutináló, míg a wales-i analitikus nyelvekhez hasonlít, tehát lényegesen távol állnak egymástól nyelvészetileg.
A nyelvészetben egyébként létezik egy elmélet, amit nyelvi relativizmusnak hívnak, a lényege pedig, hogy a beszélt nyelv és az általa hordozott kultúra képes átformálni a beszélőjének gondolkodását is. Hogy ez mennyire érvényes a quenyára, azaz a mesterséges nyelv ismerője mennyire teszi tudat alatt magáévá a tündék kifinomult, előkelő viselkedését, abban Róbert nem akart egyértelműen állást foglalni, ugyanakkor a nyelvelmélethez kapcsolódóan megemlítette, a quenyára jellemző, hogy például a negatív fogalmak kifejezésére sokszor nincs is külön szavuk. Hogy egy példát hozzunk, a rondára nincs külön szavuk, hanem egy fosztóképzővel fejezik ki, tehát a vanima, azaz szépből lesz úvanima, vagy az okos, azaz saila, egy ellentétképzővel alasaila lesz, ami butát jelent. Mindez a nyelvi kultúra pedig talán némileg hatással van beszélőire is, még akkor is, ha mesterséges nyelvről van szó.
Róbert a mindennapokban is igyekszik szinten tartani quenya tudását, sokszor az utcán sétálva fogalmazza meg magában, amit éppen lát maga körül ezen a nyelven. Azt példája is mutatja, hogy bármelyik pillanat kiváló arra, hogy bővítsük ismereteinket, mi több, szórakozásnak fogjuk fel ezt a tanulást, ahogy a cikk elején is szerepel quenyául.
Tolkien a tündék nyelvén kívül még több kitalált népcsoportját is felruházta saját nyelvvel, igaz ezek már kevésbé kidolgozottak ahhoz, hogy társalogni lehessen velük. Így például a törpöknek és az orkoknak is van saját nyelve. A filmtörténelemben sem ismeretlen, hogy a készítők nyelvészek segítségével önálló nyelveket alkotnak meg, hogy színesítsék a történetet, még átélhetőbbé tegyék a rajongók számára. A Dűnében a fremeneknek van saját nyelve, ami a mai arabból merít sokat. A Trónok harcában pedig valíriai nyelven többször megszólal Daenerys, de ugyanitt a dothrakiaknak is fellelhető saját nyelve. Ezeket egyébként a rajongók kérésére, a producerek megbízásából ma élő nyelvészek alkották meg. Nagy klasszikusnak számít a Star Trekből ismert klingon nyelv, de az Avatarban a n’avik érthetetlen kommunikációja mögött is áll mesterségesen megalkotott nyelvtan és szókincs. Sőt, a Harry Potter könyvekben és filmekben is van több utalás különböző varázslatos nyelvekre, például a koboldoknál, a trolloknál, a kígyók nyelvén, azaz párszaszóul pedig még a főhős, Harry is megszólal.
