Amikor megkérdeztük Porga Gyulát, Veszprém polgármesterét, hogy melyik a kedvenc verse és miért pont éppen az, rövid gondolkodás után Kosztolányit és Pilinszkyt nevezte meg, mint hozzá legközelebb álló magyar költőket. Végül utóbbi egyik versét választotta. Ahogy a polgármester elmondta, 17 éves korában, még középiskolában találkozott először Pilinszky életművével, akkor ez az élmény áramütésszerűen hatott rá, azóta rajongója a költőnek.
Porga Gyula által választott Pilinszky-vers: Négysoros.
Csillag Zsolt, a Pannon Egyetem kancellárja gondolkodás nélkül, egyértelmű határozottsággal nevezte meg a hozzá leginkább közel álló verset. Ez a költemény ráadásul végigkísérte az ő egyetemi karrierjét is: már HÖK-elnökként az irodája falára is kifüggesztette. Mint mondta, szinte minden sorát bele tudja illeszteni munkájába, vagyis mindegyik sor hordoz valami üzenetet számára. Bestélgetésünkkor felidézte, hogy az egyetemi, azon belül is a HÖK-ös munka során sokszor érezte azt, hogy a hallgatók természetesnek veszik, hogy az ügyeiket elintézik, holott akkor és azóta is kemény munka áll mögötte.
Éppen ezért Csillag Zsolt sokszor idézte fel Rudyard Kipling "Ha..." című versét Kosztolányi fordításában.
Baranyai Dániel – vagy ahogy a legtöbben ismerik, Eckü – a Hősök zenekar frontembere. A szókimondó rapper bizonyos értelemben maga is a költők sorát gyarapítja, ha csak a Hősök rímekbe szedett dalszövegeire gondolunk, ugyanakkor neki is van olyan kedvenc magyar verse, ami közel áll a szívéhez. Egy forradalmi költeményt választott, mert ahogy ő fogalmazott, neki is hasonló a mentalitása: odamar a közéletnek, ha úgy látja helyesnek, tüzes és vehemens.
Ez tökéletesen ráillik Petőfire is, akitől Eckü az Európa csendes, újra csendes című művet választotta.
A negyedik ember, akit megkérdeztünk a versekről, a sport világából érkezett. Kövér Fanni, a VEDAC tehetséges atlétája, aki azonban kakukktojás az előbbi személyekhez képest, hiszen Fanni egyik saját versét küldte el nekünk. Ugyanis a fiatal sportoló amellett, hogy sorra aratja a sikereket a pályán, szabadidejében verseket ír. Nekünk most a "Választott út" című költeményét küldte el, valamint a mű megszületésének történetét is.
Kövér Fanni - Választott út
Egy nyári éjszakán tekintek e zajos fellegbe,
Az utcán megannyi lény és ember lépdel.
Maguk sem tudják mégis merre tartanak,
Lépteik takarják be e szűzi csend dalát.
Zavarosan sietnek a szív medrébe,
Maguk nyugalmát mélyen keresve.
Addig a küzdő lélek koncentrál,
Céljai viszik tovább…
Mert a kockák összerakása, s azok finomítása
Kellően megdolgoztatják,
Mégsem adja fel, hisz’ az elhivatottság és alázatosság
Elem, e piciny test kőből épített domborzatán.
Évek és cseppek maga mögött, mégis csend lakol.
Kicsiny dolgok füleiben, nagy dolgok emlékezetében
Szelik az útját a vasút hajnali síneinek dalán.
A szavak repülnek, az emlék útjai hajszolják,
S győzelem ül ki, apró szemei reménysugarán.
Fanni az alábbi törtténetet mesélte el a verssel kapcsolatban:
"Ez a pár sor még középiskolás éveim alatt, az évvégi vizsgáimra való készülés közben, mindössze pár perc alatt fogalmazódott meg bennem. Mint arra a vers elején is utalok, egy nyári éjszakán, az íróasztalomnál ültem, miközben a nyitott ablakomon keresztül az utcáról hangok, zajok és szófoszlányok szűrődtek be szobámba.
"Ez idő alatt több, velem egykorú fiatal társaság az éjszakába tartott, hangos nevetésük és kiabálásuk nyugtalanította meg az éjszaka idilljét. Míg mások szórakozóhelyeken találták meg a számukra ideálisnak vélt kikapcsolódási formát, addig én azért, hogy a közelgő számonkérésen a legjobb tudásom szerint szerepelhessek, különböző könyvelési tételek tanulmányozásával foglalkoztam. Megannyi apró szelet megfelelő összeállításával és az ehhez szükséges kardinális tényezőként aposztrofálható türelemmel lehetőségünk adódhat a bizonyos, versemben is említett „kocka” összerakására.
Elhivatottság és alázatosság. Két szó, mely már egészen kisgyermekkorom óta kísér az utamon. Az úton, ahol az elmúlt évek során rengeteg izzadtság- és könnycsepp jelent meg az arcomon. Naponta többszöri, fárasztó edzések, rengeteg küzdés és kitartás. Tényezők, melyek nap mint nap végig kísérnek bennünket céljaink elérése érdekében. Továbbá, megszámolhatatlan hajnali kelés, megannyi nehézkesen induló nap.
Szavak itt, és szavak ott, de a legnehezebb időszakokat is leküzdő cselekedetek azok, melyek harcossá nevelhetnek bennünket. Megfelelő hittel elérhetjük céljainkat, közelebb kerülhetünk a szemeinkben csillogó reményeinkhez és a vers végén említett győzelem részesévé válhatunk.
Természetesen a rengeteg edzés és tanulás mellett, a ritkán adódó szabadidőmet én is próbálom maximálisan kihasználni. Ilyenkor a környezetemmel együtt szervezett különböző programok mellett testi és mentális kikapcsolódásra egyaránt vágyom. Kiszabadulni a mindennapos, pontosan megtervezett, határidők betartására törekvő mókuskerékből.
E nyugodt pillanataim során gondolataim mélyebben fogalmazódnak meg bennem, így azokat szeretem papírra is vetni. Kiírni magamból mindazt, ami ilyenkor sportolói és immáron egyetemi hallgatóként játszódik le magamban. Az olvasó, olykor hallgató sokszor fogalmaz meg úgy kritikát, hogy nem rendelkezik pontos információkkal a keletkezési körülményekről.
A vers olvasása során a néhány háttérinformációhoz kapcsolódó, általam említett gondolatra - mely azon a bizonyos nyári éjszakán játszódott le bennem -, azt szeretném, hogy csak egyfajta útmutatóként tekintsünk, ugyanis sokszor a befogadóban generált gondolatok a meghatározók.
Április 11-e van. A magyar költészet napja. Költőink és irodalmi személyiségeink ünnepe. Úgy vélem, hogy az irodalmi életben emlegetett alkotóinkra nemcsak ezen nap alkalmából emlékezünk. Az elmúlt évszázadok költőinek mindegyike valamilyen formában hatással volt és a mai napig hatással is van népünkre. A magyar népre, kiknek egy-egy irodalmi alkotást halván lehetőségük adódik szabaddá engedett fantáziájukon keresztül értelmezni egy-egy költeményt és megpróbálni elhelyezkedni a költő/író személyiségében.
Ez olyan tett, mely ezernyi, különböző megoldást eredményezhet, hiszen egy ember tudhatja csak igazán versének, alkotásának, művének pontos miértjét és mivoltát. Én arra szeretném a kedves olvasókat biztatni, hogy merjék megélni a mindennapjaik legnehezebb pillanatait is és szívük, lelkük megnyugvása érdekében mondják ki, írják le gondolataikat, adják át tapasztalataikat az utókor számára, hiszen minden egyes életnek megvan a maga gyönyörűsége, küzdelme és harca, de a cél mégis egy… Boldogságot lelve élvezni gondolataink mélyét, egészét."
