4.
In memoriam Gyermekek Háza
Folyik a méltatlan alkudozás, hogy a veszprémi Gyermekek Házát magába foglaló ingatlan vevője milyen „vételárkedvezményt” kapjon azon a címen, hogy a szomszédoknak földhivatali bejegyzés nélküli közműve azt milyen mértékben érinti, s okoz értékcsökkenést.
Hát igen, az érték, mert igazából a valódi értékről kívánnak szólni az alábbi sorok.
Ez az értékvita már önmagában is tanulságos történet, s csak azért nem mulatságos, mert a közösség bánja valaki(k) mulasztását.
(Tekintettel arra, hogy a fiatalok nem ismerhetik, mert „régen” volt, ezért okulásul felidézem az ehhez közeli Vasas pályával kapcsolatos „ingatlanügyet”. Itt – a rendszerváltás hajnalán – az arra illetékes jogvégzett és nem jogvégzett városi vezetők „ráaludtak” az elővásárlási jog gyakorlásának lehetőségére, majd amikor „ráébredtek”, mi is történt valójában, gyorsan elcserélték a sportpályát, az annak többszörösét érő, szomszédos, beépíthető ingatlanra.
Ahelyett, hogy éltek volna az elővásárlási jogukkal.
Ahelyett – ha már a fenti megoldást elmulasztották – hogy a Város kezéből kicsúszott ingatlant kisajátították volna, az akkori vételárnak megfelelő, valós forgalmi értéken.
Ahelyett – ha már a fenti megoldások mindegyikét elmulasztották – hogy fenntartották volna a Vasas pálya rendezési terv szerinti státuszát, és így nyilván meg tudtak volna egyezni a tulajdonossal egy értékarányos cserében. (Az ugye nyilvánvaló, hogy a tulajdonos nem sportpályát szándékozott vásárolni, és ő nem is hibáztatható azért, hogy sportpálya értéken lakótelket vett.)
Nem, nem ez történt. Sportpályáért beépíthető, a város egyik legszebb panorámájával rendelkező ingatlanát adták városunk vezetői. Csak két dolog történhetett. Korrupció vagy felkészületlenséget a tudatlansággal ötvöző figyelmetlenség.
Miután az előbbire nincs adat, de arra még a gyanú árnyéka sem vetült, így marad az utóbbi variáns…
A belváros és a lakótelep közelsége okán egy minden szempontból közérdekű beépítésre is alkalmas ingatlan úszott tehát el, ad absurdum a jelenleg épülő multifunkcionális csarnok akkor még leendő helye...
Igaz, ebben az esetben nem a Tesco mellé járnánk kultúr és sportprogramokra. Igaz, ebben az esetben nem kellett volna kifizetni újabb többszázmillió forintot a telekért…
De ez már tényleg egy másik történet.)
Visszatérve a Gyermekek Házára.
Nekem erről az jut az eszembe, hogy felcseperedett az 1960-as években Sopronban egy kisfiú, akinek nem állt otthon rendelkezésre sem könyvtárnyi irodalom, sem kultúrát közvetítő technikai berendezések sora, így ezek használatához legegyszerűbben a városi Úttörőházban jutott. Ez azért volt fontos, mert legalább ebben a formában kapott esélyegyenlőséget. Azt az esélyegyenlőséget, amelyre ma oly sok általános iskoláskorú gyermeknek szüksége lenne ebben az elszegényedő, lepusztuló, egyre sivárabb világunkban. Mert abban egyet kell, hogy értsünk, a politikai hovatartozásunktól függetlenül, a tárgyi feltételeket illetően óriási különbségek alakultak ki.
Ezen enyhíthetne egy – jól működő – Gyermekek Háza.
Mert az is eszembe jutott a téma kapcsán, hogy 1996-ban az akkori – oktatási és kulturális ügyekért felelős – alpolgármester szerződési feltételül szabta, hogy a Gyermekek Háza közművelődési feladatait az Alapítványi Iskolának – miután azt kedvezményes bérlettel vehette használatba - az előírt szinvonalon el kell látni.
Pár évvel később – akkor már más volt az illetékes alpolgármester – ez a követelmény elsikkadt, senki nem kérte számon, majd rá pár évre maga a Ház is bezárt, mára pedig már el is adták.
Így lett az enyészeté mindaz a szellemi és tárgyi érték együttes, amit fent vázoltam.
Maradt meg persze „örök érték”, s ez pedig az ingatlané, mg azé a jogosulatlanul létesített közműé, amelyen most folyik a civódás.
Időnként persze olvasni aggódó írásokat kallódó, magukkal mit kezdeni nem tudó gyermekekről, romló bűnügyi statisztikákat és cikkeket fiatalkorú elkövetőkről …
In memoriam Gyermekek Háza.
Veszprém, 2008. május 28.
Bősze Ferenc
