Énekszó és tánc köszöntse.”
Amikor ezt énekeltük, még nem a gagyi, népbutító - zenének nevezett - zaj harsogott a hangszórókból.
Vurstli volt. Nem ilyen modern, mint ma, de vurstli.
Mert vurstli nélkül nincs majális. Vurstli nélkül nem igazi népünnep a május 1-je.
De zöld környezet nélkül sem az. Ez adja írásom apropóját.
Idén Veszprémben május 1-je ünneplése elkerült megszokott környezetéből. Kiutálták onnan. Így aztán „helyére” került, mint maga az ünnep tárgya. A Munka.
Amelyhez Juhász Gyula még himnuszt írt. Amelyről Ady csodálattal, József Attila tisztelettel írt. Kosztolányit és még oly sokakat is megihletett.
Hol van ma a munka megbecsültsége társadalmunkban?
Válasz sehol.
Mára lesajnált, leértékelt, lebecsült, lenézett fogalom lett.
A sikertelenség szinonimája.
A sikeres ember vállalkozik, a sikertelen „csak” dolgozik.
A sikeresnek cége van, a sikertelennek – jó esetben – munkája. Neki már lassan annak is örülnie kell, hogy jut neki.
De álljunk meg egy szóra! Gondoljuk csak végig!
A vállalkozó hasznát valakinek meg kell termelni. Ez a haszon a vállalkozó „többletjövedelme”. (Ez persze csak arra igaz, aki a „vállalkozását” munkára építi, s nem pedig bűnözői státuszának „fedőneve”.)
Ezzel együtt ami Veszprémben történt 2008. május 1-jén, a munka ünnepén, a majálison, az megalázó volt.
Egy hulladékudvarral szomszédos, lepusztult, sivár, kerítéssel határolt hely a majális megcsúfolása. Ez az egész úgy ahogy volt, gyalázat.
Szervesen illeszkedik persze ez a városi mentalitás ahhoz, ami például a Rajk szobor tervezett áthelyezéséhez köthető, nevezetesen „jó lesz az a lakótelepre”. Ugyanez igaz a multifunkcionális csarnokavatóra megrendelt Boney-M-mel kapcsolatosan elhangzott indokolásra, miszerint „ezeknek ez is jó lesz”.
Itt van a kutya elásva.
Amikor lenézetté, lesajnálttá tudjuk tenni a társadalom egyes csoportjait, akkor lesajnálttá, lenézetté válik az is, ami hozzá köthető.
A munka. Amely, mint tudjuk, az embert emberré teszi. (Azért mert Engels mondta, azért még igaz, ha nem is divat ma már őt idézni.)
Sokan elszégyellték magukat azon a hétvégén, akik kimentek ebbe a pusztulatba, holott nem nekik volt-van szégyellnivalójuk.
Azok szégyelljék magukat, akik ezt a „helyszínáthelyezést” kitalálták, megcsinálták, jóváhagyták, vagy egyáltalán csak asszisztáltak hozzá, de azok is, akik utólag erről tudomást szereztek, és közel egy hónapja csak hallgatnak.
Mint ha misem történt volna.
Tulajdonképpen nem is történt semmi.
Itt volt május 1-je, s jövőre újra eljön.
Veszprém, 2008. május 22.
Dr. Bősze Ferenc
