A magyar történelem egyik legsúlyosabb katonai katasztrófája a Don-kanyarban játszódott le. Az 1942-ben a keleti frontra küldött 2. magyar hadsereg közel 200 000 katonát számlált. A hadsereg rosszul felszerelve, a rendkívüli orosz tél viszontagságai között, szövetségesként Németország céljait szolgálva vett részt a harcokban.
A szovjet Vörös Hadsereg 1943 januárjában indított támadása során a magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek. A hadsereg közel 120 000 katonája esett el, sebesült meg, vagy került hadifogságba. Ez a veszteség a magyar hadtörténelem egyik legfájóbb fejezete maradt.
Veszprémet sem kímélte a háború pusztítása. A város több mint 270 civil áldozatot veszített a légitámadások következtében, amelyek során a lakóházak háromnegyede megrongálódott. Az emlékművön szereplő nevek a háború helyi hőseinek és áldozatainak állítanak emléket.
Porga Gyula és Ovádi Péter
Ovádi Péter országgyűlési képviselő személyes történettel emelte ki a Don-kanyar emlékének jelentőségét, megemlékezve saját nagyapjáról, aki hadifogságban töltött másfél év után tért haza. Hangsúlyozta:
„Ezek az emberek nem csupán katonák voltak. Férjek, apák, testvérek… Olyan hősök, akik egymásért és a hazáért áldozták fel életüket vagy fiatalságukat.”
Porga Gyula polgármester szavai szerint „a Don-kanyar hősei a magyar hadtörténelem, és Veszprém történetének is részesei.” Kiemelte: a háború áldozatai és túlélői emlékeztetnek minket arra, milyen árat követel a szabadság és a béke.
A megemlékezés az emlékműnél elhelyezett koszorúzással ért véget, amely a hősök iránti tisztelet és hála szimbólumaként szolgált. Az esemény megerősítette a jelenlévőkben, hogy a múlt fájdalmai és tanulságai mindig részei maradnak közös emlékezetünknek.
