Hogyan éli meg azt az elképesztő érdeklődést, figyelmet, amit az elmúlt időszakban kap? Egyáltalán mennyire volt tudatos, hogy a nyilvánosság elé lépett?
Érdemben nem változott az életem, hétfőtől csütörtökig a Klinikán orvosként dolgozom, annyi különbséggel, hogy sok helyre hívnak előadni, amiből heti egyet vállalok és útközben (autóban és biciklin) interjúkat is adok. A tavalyi év nagy része Magyarországról szólt, az elmúlt időszakban viszont sok megkeresést kaptam Erdélyből is, ami egészen különleges barátságokat hozott.
A praxisomban egy érdekes változás ugyanakkor, hogy az internetes tartalmak hatására egyre több olyan páciens keres fel minket, akik teljesen maguktól fogytak le, vagy hagyták el a magasvérnyomás és/vagy cukor-gyógyszereiket, és eljönnek a sikert mérésekkel is megerősíteni: hogy állnak a bélflóra és egyéb kockázati paraméterek, van-e még út tovább?
Rendkívül inspiráló az ilyen innovátor személyiségek tapasztalatait megismerni: olyan életminőségváltozást hoz ugyanis a gyógyszerektől való megszabadulás útja, amit nem lemondások szegélyeznek, hanem a megfiatalodás energiája. És ez függőséget okoz, a szó valódi értelmében. Azt látjuk, hogy az egészségügy: a kiszolgálatottság, az eredményektől való félelem és persze a költségek sokakat visszatartanak az életmód-váltástól. De ha már tapasztalják a környezetükben, vagy magukon a pozitív változást, akkor kiderül, hogy ezzel érdemes mélyebben is foglalkozni. Nem várt kincsekre lelhet az ember ezen az úton.
Merthát gondoljuk át: egy utazás is mennyi kellemetlenséggel és költséggel jár. Főleg ha ez egy hosszabb, és kalandosabb utazás. De aki egyszer kipróbálja, az rájön, hogy új benyomások, élmények és emberi kapcsolatok várják minden úton. Az életmódváltás egy ehhez hasonlítható kaland.
Egy ilyen kalandra invitálunk mindenkit: próbálunk mindent elkövetni, hogy ne csak “statikus” előadások keretében találkozzunk. Ezek elszállnak, mint a pusztába kiáltó szó. Maradjunk kapcsolatban! A bővülő csapatunk lehetővé teszi, hogy az elkötelezett innovátor személyiségek mentorként “gyorstalpaló” képzést is kapjanak az induláshoz szükséges gyakorlati lépésekben, és vegyék rá erre az utazásra a barátaikat, családjukat, és minden hókuszpókusz nélkül kezdjenek el apró változásokat hozni a mindennapjaikba, közösen. Ehhez biztosítunk egy internetes felületet, és a személyiségi jogok védelmében 5-10 fős csapatok összegezve látnak rá kölcsönösen egymás eredményeire, statisztikailag átlagolva. Ugyanakkor inspirációt kaphatnak egymástól ingyenesen. A “mentorok” egy szokványos előadás előtt, egy workshop keretében kapnak egy bevezetést és hozzáférést rengeteg írott és videó anyaghoz, amit a barátaikkal majd megoszthatnak - valamint 1 év alatt 10 további online konzultációt több év tapasztalattal rendelkező dietetikus kollágáinktól. A WellBiom nevet adtuk a programnak, a célja pedig, hogy megelőzzük, hogy valaha is szükségünk legyen orvosra, vagy egészségügyi ellátásra (az ajánlott szűrűvizsgálatokon kívül).
Fotó: Falus Kriszta
Kik keresik elsősorban a programot? Lát ebben tendenciát?
Mi elsősorban ezt egy barátkozós eseménynek szánjuk, ezért tudatosan a “Havervagy” közösséggel szövetkeztünk erre, amelynek az alapítója egy nagyon régi barátom, az egykori mentorom, Kéri György professzor fia, Kéri Csaba. A Havervagy-nak 15 év tapasztalata van a közösségépítésben vallás, politika és egészségügy-mentesen. Nem mellesleg közel 50 ezer tagja van Magyarországon és minden héten 4-5 kisebb-nagyobb rendezvényük van országszerte, és Erdélyben már közösen kezdtük el az építkezést. A célcsoport a 25-45 közötti korosztály, akiknek nincsen komoly egészségügyi problémájuk, de kaptak már ízelítőt saját vagy a környezetükben történt betegségek révén, ami motivációt ad elkerülni az egészségügyet, és ezért aktívan tenni, barátokkal és/vagy családdal is közösen. Egy kérdőív segítségével belépéskor kiszűrjük azokat, akik azonnal orvosi figyelmet és sok esetben szakellátást igényelnek, de a döntő többség még abban a fázisban van, hogy szakképzett dietetikusok irányításával, protokollok alapján egyszerű életmódváltással nagy eredményeket érhet el a túlsúly, és a kezdődő magasvérnyomás oki tényezőinek korrekciója révén.
Mindez öt-tíz éven belül már drámai hatással lehet a várólistákra, nem titok, az az ambíciónk, hogy virálissá váljon:
a haveroktól focizás, bicajozás, úszás és kutyasétáltatás közben el lehet sajátítani a kevesebb evés, több mozgás, jobb alvás titkos receptjeit az adott közösségre jellemző élethelyzetekben. Ez mást jelent szingliknek, akik ismerkedni akarnak, fiatal házasoknak, kis gyerekek és tinédzserek szüleinek, akik azt is elborzadva látják, hogy alakul az elhízott telefonfüggő gyermekük sorsa.
Tehát a szociális élet megmarad, sőt…
Igen, pont az a lényeg, hogy az emberi, szociális kapcsolatokat ez nem csökkenti, hanem erősíti, hiszen az nem alternatíva, hogy leállunk a közös péntek esti sörözésekkel, borkóstolókkal és a hétvégi estéken egyedül ücsörgünk otthon. Meg kell találni azokat az embereket, akik nyitottak arra, hogy ne cukrászdákban vagy éttermekben találkozzanak evés, ivás közben, hanem kocogás, bicajozás közben, vagy akár wellness központokban kényeztessük magunkat és kapcsolódjunk szeretteinkekkel.
Illusztráció: Pixabay.com
Valójában a sör csupán egy pótcselekvés, ami összehozza a csapatot?
Inkább úgy mondanám, hogy a rohanó életvitelünk mellett kevés az idő a baráti kapcsolatokat ápolni, vagy újakat kialakítani. A 21. századi társadalmak egyre atomizáltabbak a közösségi média és streaming videó megosztók, valamint a túlfogyasztás-túlmunka fogságában.
Eltűnőben vannak a szorosan összetartó, összejáró baráti közösségek, amelyek akár a közös sport vagy a közös kulturális érdeklődés jegyében heti rendszerességgel összejönnek.
Én mázlista vagyok, nekem sok hasonló lakásszeminárium és filmklub volt az életemben, ami mind mágnes-személyiségekhez kötődött és elmosta a munka, a hétköznapok és a szórakozás-kikapcsolódás határait… De akkor nézzük sarkítva: egy szingli huszon-harmincéves fiatal, aki az egész hetet erőteljes stressz alatt nyomja végig, majd péntek este gyors váltással “meg akar érkezni oldott hangulatban” egy szórakozóhelyen, koncerten, fesztiválon és előbb-utóbb élete párját is megtalálja…
Aláírom, hogy ehhez nem árt egy olyan tudatmódosító anyag, ami oldja a gátlásokat, és lehetővé tesz “mélyenszántó” beszélgetéseket a világ megváltásáról random ismeretlenekkel, ami esetleg már aznap este egy intim együttlét formájában beteljesülhet.
“Instant karma”, ahogy John Lennon fogalmazott. Legyünk őszinték, ez már a hetvenes években sem ment drogok és alkohol nélkül. És látjuk, hogy ez hova vezet. Eltelt 40 többé kevésbé boldog és békeév, és ma már nemcsak a világ rendjének felbolydulásán kell aggódnunk: a saját létünket és egészségünket a háborúk, járványok, gazdasági instabilitás és a klímaváltozás mellett a saját “ökoszisztémánk” összeomlása is fenyegeti. És a rendrakást háborús- és klímaszorongás helyett racionálisabb saját magunkkal kezdeni.
A túlfogyasztással való leszámolás elsőszámú célpontja az evés és az alkohol, valamint a dohánytermékek. Egy praktikus tanács: vessünk számot a kapcsolatainkkal: kik azok, akiknek a társaságát és történeteit csak némi alkohol és nagy adag finom étel mellett vagyunk képesek elviselni? Ismerős lehet mindenkinek, milyen kiábrándító egy pityókás társaságban józanul követni az eseményeket. De kik azok, akik józanul lekötik az érzékeinket? Könnyebb alkohollal felületes kapcsolatokból random összeborulást összehozni egy estére, de ezek mennyire tartós és tartalmas kapcsolatok?
Sok kritikát kapunk arra vonatkozóan, hogy az absztinencia megöli a társas együttlétet. De a tartalmas barátságokat és igaz szerelmeket is? Épp ellenkezőleg: az alkohol pontos fokmérője annak, hogy ezek mennyire felszínes vagy mély kapcsolatok. Kár tompítani az érzékeinket egy olyan partner oldalán, akinek minden rezdülését érezni és érteni szeretnénk, teljes és odaadó figyelemmel.
Fotó: Falus Kriszta
Oké, tehát nulla alkohol?
Én azt mondom, hogy az alkoholnak nincsen biztonságos dózisa, de ez nem jelent mindenkinek zéró toleranciát. A saját méréseink alapján a hozzánk forduló ügyfelek (nem feltétlenül betegek) körülbelül nyolcvan százalékára gyakorlatilag nulla tolerancia az igaz. Nekik már most olyan bélfal sérülésük van, ami konkrét stroke vagy daganatos kockázatot jelent. Ez persze nem feltétlenül jár súlyos tünetekkel: kisebb túlsúly, emelkedett vérnyomás és/vagy gyulladásos laborértékek. A többiek kisebb adagokban következmények nélkül ihatnak havonta körülbelül egy üveg bort. Az elhízott, esetleg gyógyszerrel kezelt vérnyomás, cukorbetegek, vagy autoimmun, illetve rákbetegekre ugyanakkor szinte kivétel nélkül igaz a zéró tolerancia.
Nagyon sokan azzal érvelnek az alkohol mellett, hogy számukra nagyobb kárt okoz a lemondás, mint maga az ital...
Ez biztos, hogy nincs így, de a jelenség létező: felbukkan egy feldolgozatlan stressz, amivel foglalkozni kell. Szóval az első kérdés: valójában mi okozza a stresszt? Vajon az, hogy hazamegyünk a párunkhoz, akivel már egy mondatot is képtelenek vagyunk váltani és nem bírjuk a hangját sem elviselni? Én nem vitatom, hogy ebben a helyzetben elviselhetőbb az este egy kis itallal. De inkább tegyük fel magunknak a kérdést, hogy tényleg ilyen életet szeretnénk? Nézzünk szembe a válasszal, és legyünk képesek változtatni!
A másik lehetőség, hogy ülünk borzalmas mindennapjainkban a borral, és 10-20 évvel kevesebbet élünk. De nem is baj, hiszen ki akarna egy ilyen élethelyzetben hosszan, boldogtalanul élni?
A másik gyakori élethelyzet: a túlterhelés, munkahelyi stressz, a gyerekek körüli teendők, esetleg beteg a családban, és mindezt valahogy “tompítani kell” magunkban. Ezt megint értem, de ebben az esetben sem az alkohol a jó válasz, hanem a sport. A biológiai stressz egy evolúciósan hasznos dolog. Rövid távon növeli a teljesítőképességet, de a természetben mindig mozgással van összekötve.
Vagy a zsákmány után, vagy a ragadozók elől kell rohanni. Az alkohollal tompított, fel nem dolgozott stressz a betegség forrása, és olyan mint egy hitel, amit az egészségünk terhére veszünk fel: minél később kezdjük el törleszteni, annál magasabb kamatokat fizetünk.
Erre egyszerű, és hatásos válasz a böjt, a zöldség, a sport, az alvás, és persze no alkohol. Nemcsak hosszabb távon kifizetődő, de a teljesítőképességünk is javulni fog, és vele nemcsak a siker esélye nagyobb, de az életminőségünk is rövid távon javul.
Illusztráció: Pixabay.com
Akkor menjünk végig a felsorolt pontok némelyikén: egy helyütt úgy nyilatkozott, hogy már az is alvászavarnak számít, ha heti egynél több éjszaka kimegyünk pisilni… Hogyan tehetnénk a minőségi alvásért?
Akár a pisilés miatt, akár más miatt ébred fel valaki, az a felületesebb alvás tünete, és ezért alvászavarnak számít. Megint az a legfontosabb, hogy vizsgáljuk meg, mi okozza ezt. Az elmúlt tíz évben részleteiben megértettük az agyban “készenléti szabályozás” molekuláris részleteit. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Rami Burstein Professzorral személyes baráti kapcsolatunk alakult ki, aki a Harvard Egyetem fejfájás kutató központját vezeti, és ennek a területnek talán a legnagyobb szaktekintélye. Kiderült, hogy a migrén hajlamnak is köze van az agy “készenléti” szabályozásához , amit egy thalamusz nevű köztiagystruktúra vezérel. A thalamuszról azt kell tudni, hogy átmegy rajta az összes érzőideg, ami a szervezetünkben van, mielőtt az agykéregbe jutna, és az általuk közvetített érzet tudatosulhatna. Úgy működik, mint egy relé-rendszer, és tulajdonképp ezen keresztül a fájdalommodulációnak is a központja. Legalább nyolc olyan hormonszerű-szignál vezérli a thalamusz áteresztőségét, ami meghatározza azt, hogy egy adott érzet tudatosulni fog-e. Ide tartoznak a stresszhormonok, mint a Noradrenalin, vagy a dopamin, a hisztamin, és a GABA is (gamma-amino vajsav).
Egy nagyon egyszerű példával élve: ha valaki megkocogtatja éjjel a vállunkat, különböző módokon reagálhatunk. Ha ez egy védett környezetben, például a családi nyaralás közepén a tengerparton történik, akkor jó esetben kinyitjuk az egyik szemünket, de ha ugyanez éjszaka egy sötét sikátorban történik, akkor bizony pánikot okoz.
Amikor ez a thalamusz vezérelt készenlét túl sokáig áll fönn, és nem tudunk kikapcsolni, akkor “elfárad”, áteresztőbb lesz, és rengeteg olyan ingert átenged, amit ignorálnia kellene. Ennek egyik szélső értéke egy súlyos migrénes roham, amikor csecsemő pózban, lesötétített szobában próbáljuk meg túlélni másnapig és kialudni a fejfájást. Enyhébb esetben pedig felébredünk egy kisebb pisilési ingerre is. Az ideális az lenne, ha úgy aludnánk, mint a gyerekek, akik megírták a leckét és egész délután kint rohangáltak a szabadban, éjszaka pedig meg sem rezdülnek, úgy alszanak.
Illusztráció: Pixabay.com
Tudományosan bizonyított, hogy az éjfél előtt átaludt órák száma többet számít, mint az éjfél utáni, és körülbelül hat órát egészséges aludni. Miért nem jobb a több alvás?
Mert ez megint egy tünet: óra nélkül, éjszakai felébredés nélkül és pihenten ébredünk normális esetben. Ha valakinek kilenc vagy több óra kell ahhoz, hogy kipihenje magát, az nem alszik jól. A statisztikák kimutatják, hogy ők rövidebb ideig élnek. Vagyis a probléma a rossz minőségű alvás; nem véletlenül mondták már a rómaiak is, hogy hat óra alvásra van szükségünk: leegyszerűsítve, ezen belül nagyjából két óra mélyalvás kell, két óra REM-alvás, és két óra szendergő alvás. Ha egészséges a szervezet, napközben kellően – de nem túlságosan – elfáradtunk mind szellemileg mind pedig fizikailag, akkor hat óra alatt kényelmesen kipihenhetjük magunkat. Körülbelül hét és fél óránál húzódik a határ, akinek ennél több alvásra van hosszútávon szüksége az óra néküli kipihent ébredéshez, az annak a tünete, hogy nem megfelelő az alvás közbeni regeneráció.
Beszéljünk az időablakos étkezésről! Mi történhet, ha bezártuk a nyolcórás ablakot, és a tizenhatórás időszak jön? Semmit nem lehet bevinni a szervezetbe?
A koplalás lényege, hogy ne vigyünk be kalóriát, azaz vizet, könnyű teát vagy kávét üresen, tehát cukor, tej és egyebek nélkül ihatunk.
Eddig folyton azt hallgattuk, a gyomor ne legyen üres. Mit szól a gyomor a koplaláshoz?
Időt kell hagyni az alkalmazkodáshoz. Mindig tartsuk szem előtt, hogy egy nagyon komplex ökoszisztéma a szervezetünk. Elképesztően alkalmazkodóképes, de a fokozatosságot biztosítanunk kell, és a változáshoz az időt. A túlevés, elhízás egyik fontos köztes tünete a magasabb inzulin szint, és a receptorok kisebb érzékenysége. A hirtelen kezdett erőteljesebb koplalás ezért okoz vércukor esést és sok más kellemetlenséget. Ezt el tudjuk kerülni, ha hetente 30-60 perccel “szűkítjük” a táplálkozási időablakot.
Az átlag ember úgy 1-2 hónap alatt egyébként nagyobb nehézségek nélkül át tud térni, hogy délben egy nagy tál salátával indítsa a napot, és nassolgasson zöldségeket utána este 6-ig, majd egy könnyű vacsorával zárjon, ami módot ad a szociális kapcsolódáshoz, a munkahelynek délben, és este a családdal vagy barátokkal.
Miközben a reggeli a mai világban ritkán társas étkezés és így relatíve könnyű 30-50% kalóriát is megspórolni. A gyomrunk, illetve az egész emésztőrendszerünk pedig hálás lesz. A refluxos panaszok például jellemzően már néhány hét alatt megszűnnek. Átprogramozódik az anyagcsere, ami jó hatással lesz alvásra és az energiaszintünkre is.
Illusztráció: Pixabay.com
Reggeli hidegzuhany. Miért fontos?
A sejtjeink energia-háztartását egy mitokondrtiumnak nevezett sejtalkotó biztosítja. Ennek a funkciója a zsírszövetekben elsősorban a hőtermelés. A fűtött, túl-öltözött civilizációs környezetünkben ezek alig vannak működésben, ami nemcsak az elhízás egyik fontos faktora, de az ellenállóképességünket is kritikusan rontja. A bélflórát alkotó baktériumok, ami olajfinomítóként állítja elő a szervezetünket alkotó sejtek működéséhez szükséges üzemanyagot, szoros kapcsolatban áll az evolúciós értelemben szintén bakteriális eredetű mitokondriumokkal, ami minden sejtünkben jelen van. Nemcsak az agyi funkciókat, de az immunrendszerünk működését is kritikusan befolyásolja ennek a “tengelynek” a működése. A mitkondriumok funkcióképessége. A hideg ennek az összehangolt működését segíti, teszi edzetté. Nekem meggyőződésem, hogy a rendszeres úszás jótékony hatása is részben ennek köszönhető.
Napi fél kiló zöldség, ezt is hangsúlyozni szokta. Úgy látom, igazi közösséget teremtett, akik valóban igyekeznek a napi adagot elfogyasztani, és a többi életmódtanácsát is betartják.
Engem is meglepett ez a körülbelül egy éve kezdődött figyelem, miután legalább 10 éve kezdtünk erről munkatársaimmal nemcsak szakmai konferenciákon, hanem a laikus médiában is nyilatkozni, hiszen a népegészségügyi jelentőség számomra 2014 óta teljesen világos volt, amikor a barátaimmal erre az ötletre egy új startup céget alapítottunk. Mint minden ötlet, mire működő céggé válik, sokat csiszolódik.
A konkrét gyógyító, diagnosztikai potenciál mellett a legnagyobb fantáziát az egészségügy előtti fázisban látom: hogy tudjunk egy új generációt már távol tartani a várólistáktól.
A Havervagy ezt szeretné elérni. Gasztro szakemberek, edzők, tanárok és érdeklődő laikusok: fogjunk össze, hogy megváltoztassuk az életünket! Együnk kevesebbet és mást, mint a szüleink! Mozogjunk többet, ne sajnáljuk magunktól az alvást és a kipihent hétköznapokat!
És végül de nem utolsósorban hadd köszöntsem a Vehir.hu felületén külön a Fricska Éttermet, akik a menüpontjukba bevezették a napi fél kiló zöldséget, ami óriási öröm, alig várom, hogy a családdal és a barátokkal is meglátogassuk Veszprémben és Balatonföldváron is éttermeiket.
Nyitókép: Falus Kriszta
