Az ökológia körforgásában a méhek kihagyhatatlan szerepét könnyen le lehet írni. A virágzó termőnövényeket ők porozzák be, amiken ezután kifejlődnek a zöldségek, gyümölcsök, amik egyből az emberek asztalára kerülnek, vagy éppen állati takarmány lesz belőlük, hogy aztán ezen az úton tovább haladva a feldolgozás után szintén élelmiszerként köszönjenek vissza. Ha ebből a képletből kivesszük a kis rovarokat, borul az egész rendszer, a végeredményét pedig különösebben nem is kell magyarázni.
A beporzó rovarokat és különösen a méheket viszont számos tényező fenyegeti, amiről korábbi cikkünkben Simon Péter, hajmáskéri méhészt megszólítva mi is részletesen írtunk. Ugyanakkor számos országban, többek közt Magyarországon és azon belül Veszprémben is elindultak olyan környezettudatos kezdeményezések, amik nem közömbösek a méhek iránt. Sőt, pont az ő helyzetükön hivatottak segíteni.
A méhlegelők fogalma kezd egyre ismertebbé válni a társadalom szélesebb körében is. Ezek olyan területek, ahol hazai, tiszta, őshonos és minél gazdagabb fajösszetételű virágmagokból hozzanak létre a beporzók számára kedvező természetes életközösségeket. Hazánkban is már több önkormányzat alakított ki ilyen természetes területeket a közigazgatási határain belül. Veszprémben a Haszkovó-lakótelepen a Vadvirágos Veszprém projekt is hasonló ehhez, amikor a háztömbök között egy előre kijelölt területet nem gondoznak sem vegyszerrel, sem a VKSZ Zrt. fűnyírói nem érnek hozzá, így ott zavartalanul megteremhetnek a különböző vadvirágok, amelyek a beporzó rovaroknak is kiváló életteret biztosítanak.
Mindez tehet nem a veszprémi közszolgáltató hanyagságának a jele, épp ellenkezőleg, egy nagyon tudatos lépés egy környezetileg fenntartható városi élet felé.
Veszprémnél jóval nagyobb városokban is megfigyelhető ez a környezettudatos trend, a biológusok számára pedig érdekes eredményekkel is szolgált az egyik ilyen projekt.
Chicagóban 2008-ban, négy évvel a napraforgókkal és lila méhbalzsammal beültetett Lurie Garden megnyitása után, Rebecca Tonietto biológus felfedezett egy őshonos izzadságméh fajt (Lasioglossum michiganense), amelyet korábban még sosem észleltek Illinois államban. Ez a felfedezés aláhúzza, hogy a városi zöldterületek milyen fontos szerepet töltenek be a helyi biodiverzitás megőrzésében és a beporzók támogatásában.
Bécs legújabb környezetvédelmi kezdeményezése keretében méhek millióinak telepítését tervezik a villamos- és metrómegállók környékén. A városvezetés célja, hogy a kihasználatlan, sínek melletti zöldterületeket virágos rétekké alakítsák, ezzel növelve a biológiai sokszínűséget és támogatva a beporzó rovarokat.
Ez az intézkedés nemcsak a méhek számára teremt kedvező élőhelyet, hanem a környező kiskertek tulajdonosainak is előnyös lehet: a megnövekedett méhpopuláció révén javulhat a növények beporzása, ami gazdagabb termést eredményezhet.
Hasonló kezdeményezést indítottak Hollandiában is, ami már a 2018-ban elfogadott nemzeti beporzó stratégiának a része. Ennek keretében több mint 40 kormányzati és civil partner vállalta, hogy méhhoteleket és bisztrókat alakítanak ki a rovaroknak.
Fotó: urbact.eu
Az Egyesült Királyságban végzett kutatások szerint a városi méz kiváló minőségű, mivel a méhek sokféle növényből gyűjthetik a nektárt, szemben a vidéki területekkel, ahol gyakran csak egyféle növény áll rendelkezésükre. Emellett a városokban általában 2-3 Celsius-fokkal melegebb van, ami meghosszabbítja a növények virágzási időszakát, így a méhek hosszabb ideig tudnak táplálkozni.
Kutatások kimutatták, hogy a városi méhek gyakran produktívabbak, mint vidéki társaik. Például Párizsban a méhcsaládok évente átlagosan 50 kg mézet termelnek, míg vidéken ez az érték körülbelül 30 kg. Emellett a városi méhek halálozási rátája is alacsonyabb, ami részben annak köszönhető, hogy a városi környezetben kevesebb a vegyszerhasználat és változatosabb a növényzet.
A városi méhészettel kapcsolatban folyamatosan felmerül a kérdés, főleg az allergiások körében, vajon biztonságos-e együtt élni a méhekkel? A rövid válasz, hogy természetesen igen, viszont érdemes betartani, néhány szabályt. A méhek, a darázzsal ellentétben nem agresszívak, csak akkor váltanak át támadó mechanizmusra, ha veszélyben érzik magukat. A legfontosabb, hogy semmiképp se bolygassuk őket, a kaptárukat hagyjuk békén és érdemes mellőzni a hirtelen mozdulatokat, mint például a hadonászást. A közönséges házi méhnek nem is áll érdekékében csak úgy megcsípni valakit, hiszen ez a pusztulását okozza.
Magyarországon jó példaként a főváros XII. kerülete szolgál városi méhészkedés területén, de a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a MOME is 2024 tavaszán ökológiai és oktatási céllal két méhcsaládot telepített a közparkként is működő campuskertjébe, a BASE épület mögé, ezzel is segítve a természeti környezet megőrzését és az ökológiai egyensúly fenntartását.
