Tisza Kata idén kettős jubileumot ünnepel: húsz éve jelent meg az első könyve, és tíz éve szerződött jelenlegi kiadójához, a Scolarhoz. Munkái a bántalmazásokkal, párkapcsolati problémákkal, megküzdésekkel foglalkozó, az irodalom és pszichológia határán mozgó művek. Ez a kettősség egyszerre jelent kitettséget és védettséget számára: a szakmaiság keretet biztosít, józan, külső szemléletmódot tesz lehetővé, ugyanakkor segíti azt is, hogy személyesebben megnyíljon e keretek között.
A semmi megszelídítése című kötetében minden írásban kapcsolati dinamikák rajzolódnak ki – legyen szó akár párkapcsolatokról, akár szülő-gyerek kapcsolatokról. Kata főállásban önismereti segítő praxist visz, az esetek többségében olyanok keresik meg, akiknek a párkapcsolatukban elviselhetetlenné válik a szenvedésnyomás, és az önfeltáró folyamat közben gyakran visszatérnek a családhoz, miközben ennek a szenvedésnek a gyökereit fejtik fel.
Gyerekkorunkban ugyanis megtanuljuk a mintákat, amiket látunk, és felnőttként valahonnan melyről feljönnek ezek, gyakran komoly feszültséget teremtve az egymással szemben álló elhatározások és a tettek között. Aztán eljön egy ütközési pont, amikor felismerjük ezeket az ismétlődéseket, és eldönthetjük, hogy akarunk-e kezdeni ezzel valamit, akarunk-e egy másfajta működést megtanulni.
Kata szerint mi, emberek, legmélyebben arra vágyunk, hogy valósak lehessünk, es akivel együtt vagyunk, az minket lásson és valóban lásson. Az igazi nyitottság az, amikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi zajlik a másik emberben, mi foglalkoztatja, és mi magunk is meg tudjuk mutatni a belső világunkat. Ez a valódi kapcsolat kulcsa. Ha ez nem működik, az elmagányosodáshoz vezet.
Az írónő most dolgozik a tizedik kötetén, amivel lezárja a narratív önismereti műfajú sorozatot: elengedi ezt a hangot, és valami más irányban folytatja a munkásságát. A készülő könyvben az intimitás rétegeit bontja ki, megvizsgálja annak megjelenési formáit a születéstől a halálig. Ugyan még el sem készült, Kata mégis írói pályája sarokkövének tartja a szöveget. Úgy fogalmazott, ha valaki csak egy könyvet szeretne olvasni tőle, annak ezt ajánlaná, mert ez egyfajta esszenciája lesz a munkásságának.
