A beszélgetésünk utáni napokban Floridába utaznak, mert az Operaház balettnövendékei meghívást kaptak két komoly világkupára. S hogy miért jó a balett, fontos-e egyáltalán a versenyzés, és milyen lehetőségeket rejt, ha valaki a csapat része, arról Steiner-Isky Annamária beszélt. Fény derült arra is, mennyiben játszott szerepet abban, hogy megszületett az úgynevezett Ballet Magic koktél…
Beszélgetésünk helyszíne az Eiffel Műhelyház, a Magyar Állami Operaház művészeti központja, ami több szempontól is különleges számodra. Pontosan miért?
Mindig hatalmas élmény belépni a csarnokba, ami tulajdonképpen Ókovács Szilveszter főigazgató úrnak, a mi operaházi „fővarázslónknak” köszönhető, hiszen az ő fejéből pattant ki az eredetileg mozdonyjavító épület újragondolása. Számomra valódi életérzés megérkezni ide, nap mint nap hozom a gyermekeimet, mivel a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei. A lányom már a nyolcadik, a fiam pedig az ötödik évét tapossa-táncolja. Szeretjük ezt az épületet, családbarát, zöld, kedves hely. Lélek és inspiráció jellemzi az enteriőrt.
Ha jól tudom, te magad is balettoztál gyerekként…
Ez igaz, de akármennyire is furcsa, a balett iránti rajongás nem tőlem ered. Nagybányán születtem, és amíg a Partiumban éltünk, pontosan egy évet valóban jártam balettórákra, de aztán Magyarországra költöztünk, így nem tudtam folytatni. Meg egyébként is: inkább focista lány voltam… A balett egy nagyon komplex táncművészeti műfaj, amit a szülő nem művelhet a gyereke által, bár elhivatott, szinte fanatikus szülő nélkül nincs sikeres balettnövendék. A balett mindenki elé szimbolikus és hús-vér tükröt tart. Felnőttként is művelhető lelkes amatőrként, csakúgy, mint a jóga, pilates vagy más testtudatot erősítő műfajok. Sokan beleesnek abba a gondolati hibába, hogy a megvalósulatlan álmokat a gyermekük révén próbálják megvalósítani. Csapda.
Eszerint itt szó sincs erről.
Nincs. Eddig egyébként művész sem volt a családban, nálunk mindenki mérnök, tehát nem művelői, hanem fogyasztói voltunk a kultúrának. Viszont a férjem, Steiner Attila nagy balett- és operarajongó, s amikor az egyetemi éveink alatt összeismerkedtünk, gyakori látogatói lettünk az Operaháznak. Később a gyerekeket is vittük magunkkal, számos ifjúsági előadást néztünk, az is előfordult, hogy a páholyban aludtak el, hazajártunk az Operába. Lassan egy évtizede ott vannak velünk, szinte magától értetődő volt, amikor bejelentették, hogy balettozni szeretnének.
Rögtön igent mondtatok? Sokan féltik a gyerekeket a kiskori versenyektől.
Mi inkább izgalmasnak találtuk. A szülő feladata, hogy támogassa a gyerekét abban, amit csinálni szeretne. És ha még a tehetség is felszínre tör, az nagyszerű érzés. Minden itteni balettszülő sokat köszönhet Solymosi Tamás balettigazgatónak, valamint az iskola művészeti vezetőjének, Radina Dace mesternőnek, ők igen korán lehetőséget adnak a gyerekeknek, hogy színpadon lehessenek.
Mondhatnám úgy is, hogy csodagyerekkoruk van a növendékeknek, de természetesen keményen kell dolgozniuk ezért. Rendkívül jó érzés látni őket a deszkákon, a lányom például kilenc évesen A vágy villamosában alakította Stellát, míg a fiam idén ugyancsak kilenc évesen először táncolt Misi szerepében A diótörőben a nővérével együtt, valódi testvérpárként alakítva Masát és Misit, ami kuriózum.
Végtelenül szép karácsonyunk volt a több tucatnyi varázslatos előadással. Hálával gondolunk a művészeti vezetőkre, akik megtervezték ezt a konstellációt. Visszatérve az eredeti kérdésre, nem féltem a gyerekeimet. Nem óvom őket a világtól, inkább felkészítem őket az életre. Annak idején az én szüleim önállóságra neveltek, és közben tisztelték azt, aki vagyok. Magam is így teszek: tisztelem a célkitűzéseiket, a szándékaikat. A balett kapcsán számos sztereotípia él, például, hogy nem tesz jót az ízületeknek, és hasonlók, sőt, számos film is bemutatja a balett nehéz, vérverítékes oldalát. Ám amit ez a műfaj adni tud a gyerekeknek, az felbecsülhetetlen és ők a kemény munkát általában nagyon élvezik.
Mire tanít a műfaj?
Szülői oldalról úgy hiszem, manapság nem árt egyfajta vonalvezetés, amit a gyerekeknek adunk ezzel, hiszen egy erőteljes irány hiányában könnyen beszippanthatja őket a közösségi média, a virtuális világ, ami nem feltétlenül a javukat szolgálja. Itt megtanulhatják a fókuszt, az alázatot, a fegyelmet, vagyis minden olyan dolgot, amit a monitor előtt ülve nem tudnának elsajátítani. Szülőként pedig óriási érzés támogatni a gyerekeket, s mint valami serpa, hozzuk-visszük őket, illetve a fellépéshez szükséges holmikat, a balettcipőt is magunk varrjuk meg otthon gyertyafénynél, ez egyfajta terápia is. A balettszülők egyébként rendkívül kreatívak, akad közöttünk olyan, aki szállodát üzemeltet, így még egy koktélt is sikerült a műfaj szellemében megalkotni, ami a Ballet Magic/ Teatime Special nevet kapta, és Balatonfüreden fejlesztettük ki. Ma a Viale és Thermál Hotel Visegrádban meg is lehet kóstolni a szárazjeges koreográfiát. Mecénásaink között van horgoló balettmama is, aki már a saját brandjét is megalkotta: Pak Design; szeretem.
Honnan jön ez a fajta szülői tudatosság?
Örülök, ha kívülről ezt látod, én nem tartom magam különösen tudatos embernek, inkább úgy mondanám, hogy ezek a dolgok zsigerileg bennem vannak. Mivel erdélyi származású vagyok, erős rezilienciával bírok, amiről a szüleimmel úgy szoktunk beszélni, hogy mi a jég hátán is megélünk. Ennek a művészetét próbáljuk átadni a gyerekeknek. A szüleimnek köszönhetek mindent! Lehetetlent nem ismerve mentoráltak engem és húgomat.
Vagyis az erdélyi származásod erősít téged a hétköznapokban?
Határozottan! Sok nehéz élethelyzet adódik, mindannyiunkat megtalál, ráadásul úgy érzem, az emberek valamiért azt gondolják, hogy mi egy csodálatos tündérmesében élünk a férjemmel, ahol minden a békéről és a stabilitásról szól. Magunk is álltunk ledönthetetlennek tűnő falak előtt, például amikor a kisfiunknak életmentő szívműtétje volt. Zsigerileg bennünk van az életszeretet, és a dolgok pozitív szemlélete, nem is beszélve az erős hitről!
Az alapítvány ötlete is egy ilyen belső erőből született?
Mondhatjuk! Mindig is egy kicsit túlbuzgó voltam, ez azóta sincs másképp, amióta édesanya vagyok. A cél az volt, hogy segítsük a balettnövendékek és kiváló mestereik boldogulását, ami szívügyem volt, és a mai napig az. Nagyon sok mérföldkő van az alapítvány életében, úgy hiszem, az egyik legnagyobb eredményünk, hogy a magyar balettművészetet az operabeli utánpótlásképzés nívójának köszönhetően feltettük a nagy nemzetközi ifjúsági versenyek térképére. A növendékek tarolnak! Mecénásaink, magánszemélyek és cégek ebbe fektettek az elmúlt időszakban, nagylelkű adományokkal segítve a missziónkat! Felemelő érzés ilyen mecenatúrát létrehozni és fenntartani, bővíteni. Az alapítvány mecénásai között számos veszprémi kötődésű vállalkozó is megtalálható. A Hybridart és Erdélyi Szabolcs a kezdetektől nagylelkűen támogatja a balettet. Betongyáros balettmecénásunk is van Molnár György személyében. Valóban holisztikus műfaj ez.
2023-ban néhány napig Veszprémben is minden a balettról szólt, köszönhetően a Hungarian Ballet Grand Prix-nek. Várható folytatás?
Nagybányáról származom, Veszprém számomra egy ahhoz hasonló kreatív műhely-város. Porga Gyula polgármester úr pragmatikus stratégiai és mondhatni kreatív nyugalommal irányítja a város életét. Balatonalmádiban tanultam, így ambíció volt az is, hogy a balettverseny is Veszprém-Almádi tengelyen teljesedjen ki. Big Balaton Ballet Boom.
Az Európa Kulturális Fővárosa program óriási lehetőség volt, hiszen Markovits Alíz vezérigazgató asszony inspiráló és nagylelkű támogatásával, valamint a mecénásoktól származó finanszírozással, adományokkal meg tudtuk valósítani a több mint száz millió forintos versenyt.
Tudtuk, hogy nem fővárosi versenyt szeretnénk, és úgy hiszem, Veszprém igazán méltó otthona lett a négynapos nemzetközi versenynek. A MOL Új Európa Alapítványnak is sokat köszönhetünk! A nagy sikerre való tekintettel érkeznek a felkérések, hogy szervezzük meg a következőt, és a terveink között szerepel is egy újabb etap. Meglátjuk, hogy összejön-e, bizonyosan nem rajtam múlik. Az alapítvány komoly pályázatokat nyert meg és eredményeket ért el, szintet lépett és megmutatta, hogy a kultúrafinanszírozás nem csupán az állam feladata. Civil erő vagyunk! Büszke vagyok a csapatomra.
Közben a Minisztériumban is dolgozol. Hogyan fér meg a kultúra és a politika, ez az elsőre két teljesen ellentétesnek tűnő világ egymás mellett?
Hibrid alkat vagyok, talán ha csak az egyik világ lenne, kevesellném. Szeretek a politikával, közélettel foglalkozni, kidolgozni új projekteket. Mondhatni magyar-européer közéleti koreográfus vagyok, ez egy barátom találó mondása. Takács Szabolcs washingtoni nagykövetünk, korábbi főnököm egyszer azt mondta, olyan vagyok, mint egy intellektuális pezsgőtabletta. Ez elég találó: túlzottan nagy pezsgésem van a minisztériumi léthez, de ezt hasznosítani tudom a kultúra, a mecenatúra világában. Dolgoztam Varga Judittal is, ő sui generis kreatívnak hívott az értekezleteken. Egy biztos: a tánc a korlátait legyőzni képes ember művészete, melyet tükör előtt végzünk mi, lelkes támogatók is. A magyar balettművészet óriásával, Dózsa Imrével volt alkalmam az elmúlt években kurátori beszélgetéseket folytatni. Megértettem, mi a balett: a lélek hangszere.
Körülbelül 200 magyar és külföldi balettnövendék részvételével zajlott, és egy magyar, valamint egy portugál balettnövendék győzelmével ért véget az első Hungarian Ballet Grand Prix. A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozat kiemelt baletteseményére csaknem 20 országból érkeztek a 9-18 éves tehetségek, akiknek produkcióját a hazai és a nemzetközi balettélet kiválóságai értékelték.
